Elengedés – Hogyan engedd el az elengedhetetlent?

Ebben a blogposztban és a hozzá kapcsolódó podcast epizódban az elengedés kerül terítékre.

Életünk során gyakran kerülünk olyan helyzetekbe, amikor úgy érezzük, el kéne már engedni valamit, de egyszerűen képtelenek vagyunk rá. Nem segít az a kedves „jó tanács” sem, amit az ismerősök -akik már unják hallgatni a ventillációnkat- „kedvesen” rávilágítanak arra, hogy csak el kéne engednünk a dolgot és minden problémánk megoldódna.

Na de mégis hogyan engedjünk el valamit, amit annyira erősen szorítunk olyan nagyon régóta?

Számtalan dolog lehet, amibe erősen kapaszkodunk és képtelenek vagyunk elengedni, mint például a gyerekkori traumáink, múltbéli sérelmeink, régi hibáink, tettek, amiket meg kellett volna tennünk, de nem tettünk meg, régi szerelmünk, véget ért párkapcsolatunk, régi álmaink, önmagunkkal kapcsolatos hiedelmeink, tárgyaink és a másoknak való megfelelést.

Miért olyan nehéz az elengedés?

Az agyunk arra van programozva, hogy ami ismerős számára, azt jobbnak értékelje, míg az ismeretlent veszélyesnek, amitől tartani kell. A való életben viszont nagyon gyakran előfordul, hogy az ismerős helyzet rossz (pl. nem működő párkapcsolat vagy fejlődésünket gátló emberek), viszont az ismeretlentől való félelmünk miatt képtelenek vagyunk kiszállni ezekből a helyzetekből és elengedni ezeket az embereket.

Ráadásul, ha valamit nagyon régóta cipelünk (pl. gyerekkori traumák, korlátozó hiedelmek), gyakran már az identitásunk részét képezi, így azzal, hogy elengedjük, azt érezzük, magunkból vesztettünk el egy darabot.

Előfordulhat viszont az is, hogy összemossuk az elengedés és az elvesztés fogalmát. Nézzük meg ezt egy példán keresztül: Egy magas sziklafalon mászunk, kezünkben egy nagyon nehéz tárgy, aminek a súlya lefúz minket, emiatt sokkal nehezebben és lassabban tudunk felfelé mászni, ráadásul folyton attól félünk, hogy leesünk. Azonban mégsem akarjuk elengedni ezt a tárgyat, nagyon erősen ragaszkodunk hozzá. Mivel összemossuk az elengedés és az elvesztés fogalmát, csak azt a következményt látjuk, hogy ha elengedjük ezt a tárgyat, akkor leesik a mélybe és nem lesz nálunk, tehát olyan, mintha elveszítettük volna. Azonban, ha különválasztjuk a két fogalmat, a kontroll különbségét fedezzük fel köztük. Ugyanis amikor szétnyitjuk az ujjainkat és leesik a nehéz tárgy, mi hoztuk meg ezt a döntést, szándékosan engedtük el. Viszont amikor elveszítünk valamit, nem a mi kezünkben van a kontroll, nincs beleszólásunk a dologba.

Paradox, hogy sokszor pont a kontroll érzete miatt nem engedjük el a dolgokat, amik lehúznak, mert így úgy érezzük, hogy a mienk, hatalmunk van felettük, pedig valójában akkor van hatalmunk felettük, ha meghozzuk azt a döntést, hogy elengedjük őket, mivel egészen addig a tárgynak van hatalma felettünk, hiszen a súlya erősen húz minket lefelé.

Hogyan nyilvánul meg, ha nem tudunk valamit elengedni?

Ruminációnak, azaz rágódásnak nevezzük azt, amikor újrajátsszuk fejben a megtörtént eseményeket, amikor azon rágódunk, hogy mit kellett volna máshogy csinálnunk, mit kellett volna mondanunk, amikor megerősítjük a korlátozó hiedelmeinket, amikor újraéljük a múltbéli sérelmeinket.

A rumináció létezésének egyszerű oka van: az agyunk problémamegoldásra lett kitalálva, ezért tanulni akar a hibákból és újra feleleveníti a megtörtént eseményeket. A gyakorlatban viszont ez káros, hiszen, ami már megtörtént, az már a múlt, nem tudunk rajta változtatni.

Hogyan tudod gyakorolni az elengedést?

A dolgok elengedése tudatos döntés, magától nem fog megtörténni, Neked kell elhatároznod magad és meghoznod ezt a döntést. Azonban van számos lépés, amit megtehetsz annak érdekében, hogy ez könnyebb legyen.

Fogadd el, ami történt!

Ha valaki bántott Téged, tudatosítsd, hogy emberből van, az emberek pedig hibáznak, de ez még nem jelenti a világ végét, akármennyire is súlyos a hiba. Ha pedig Te hibáztál, szintén tudatosítsd, hogy Te is emberből vagy, követhetsz el hibákat, és nem a hibád határoz meg Téged, nem a hibád vagy, ez csak egyetlen cselekedeted.

Bocsáss meg!

Bocsáss meg a másiknak és bocsáss meg magadnak is. Nem kell, hogy egyik pillanatról a másikra történjen, ez egy folyamat és nem is kell rögtön sikerülnie. A megbocsátás nem azt jelenti, hogy ezután elfelejted, ami történt és úgy teszel, mintha mindez meg sem történt volna. A megbocsátás ahhoz kell, hogy tovább tudj lépni, hogy ne emésszen belülről a harag, akár saját magad, akár egy másik ember felé táplálod. Ehhez tudatosítsd, hogy mind a múltbeli Te, mind a múltbeli másik ember az akkori legjobb tudása szerint cselekedett, és amit ma hibának látsz, a múltban az lehetett az egyetlen olyan megoldás, amit akkor ismertél/ismert.

Naplózd az érzelmeidet!

A naplózás segít abban, hogy tisztábban lásd a benned végbemenő folyamatokat.

Éld is meg ezeket az érzelmeket!

Engedd meg magadnak, hogy megél a fenteket és megéld a lenteket is, még akkor is, ha nagyon ijesztőnek tűnik. Minél inkább megengeded magadnak, hogy szembenézz a fájdalommal, annál jobban megismered és annál könnyebb lesz kezelned.

Gyászold meg!

Minden veszteséget meg kell gyászolni, nem csak valakinek a halálát. Meg kell gyászolni a szakítást is, meg kell gyászolni a beteljesületlen álmokat is és meg kell gyászolni a régmúlt énünket is.

A gyász 5 szakaszból áll, aminek minden szakaszát meg kell élni ahhoz, hogy bekövetkezhessen az elengedés:

1. tagadás
2. düh
3. alkudozás
4. depresszió
5. elfogadás

Ismerd meg önmagad!

Szánj időt arra, hogy az érzelmeiden keresztül megismerkedsz saját magaddal, hiszen így könnyebb lesz kedvesnek lenni magaddal és nem fogod büntetni magad a múlt miatt.

Helyezd magad első helyre!

A prioritási listádon Te legyél az első. Ha mindig mások elvárásainak akarsz megfelelni, sosem fogod megtapasztalni, milyen önmagadnak lenni, milyen a saját értékrended szerint élni. Ha állandóan mások igényei és kívánságai szerint élsz, egyszer csak abban a helyzetben találod magad, hogy érzed, nem jó ez így, változtatni kéne, de fogalmad sem lesz arról, hogy mit szeretnél és hogyan szeretnéd.

Csak saját magad felett van hatalmad

Légy tisztában azzal, hogy más embereket, külső eseményeket nem tudsz kontrollálni, csak a saját döntéseidet és a saját hozzáállásodat, ezért nem történhet minden a terveid szerint.

Engedj lejjebb az elvárásaidból!

Ne várj el magadtól olyan dolgokat, amikre nincsen ráhatásod, amiket nem tudsz kontrollálni. Csak azt várd el magadtól, hogy az adott helyzetben a lehető legjobbat hozod ki magadból.

Hagyd el a rögzült szemléletmódot és kezdj el ismerkedni a fejlődési szemléletmóddal!

Olvasd el Carol S. Dweck Szemléletváltás című könyvét, és kezdd el alkalmazni a benne tanultakat. Keretezd át a gondolkodásod, hogy megszabadulhass a korlátozó hiedelmeidtől és a negatív sémáidtól.

Gyakorold a jelen pillanat megélését, a mindfulnesst!

Az élet csak és kizárólag ebben a pillanatban történik, a jövő és a múlt nem létezik, csak a jelenben tudsz cselekedni. Nem tudsz visszamenni a múltba, hogy megváltoztasd a döntéseidet és nem tudsz előremenni a jövőbe sem. A jelennel kell gazdálkodnod és ebből a pillanatból kihoznod a legtöbbet. Ha a múlt megtörtént eseményein rágódsz, elveszik a jelen pillanatod is. Keress hát olyan tevékenységeket, amik segítenek a jelenben tartani és nem agyalni a már elmúlt dolgokon.

Fogadd el, hogy egyedül a változás állandó!

Minden mindig és folyamatosan változik, semmi sem maradhat ugyanolyan örökkön-örökké. Te is változol, én is változom, az összes ember változik, ezért nem ragaszkodhatsz olyan múltbéli dolgokhoz, amik már nincsenek, mint a másik ember régi tulajdonságai, múltbéli viselkedése. Attól, hogy fenntartod vele a kapcsolatot, mert ragaszkodsz a régi énjéhez, nem lesz szebb se a Te jelened, se az övé. Viszont Te is változol és könnyen előfordulhat, hogy azok a dolgok, amiket igaznak hittél magadra vonatkozóan, ma már nem igazak, mert megváltoztál. Ha pedig ezt a körülötted élők nem tudják elfogadni, mert nekik kényelmesebb úgy tekinteni Rád, mint amilyen régen voltál, elveszik Tőled a továbblépés lehetőségét, úgyhogy ne félj lazábbra venni vagy megszakítani a kapcsolatot velük.

Ehhez nyugodtan töröld ki őket először a virtuális életedből, kövesd ki Facebookon, Instagramon, de ne dühből tedd, hanem a saját magad védelmében.

Mi a legrosszabb, ami történhet? 

Mi a legrosszabb, ami történhet akkor, ha elengeded azt az embert vagy álmot, amibe most olyan erősen kapaszkodsz? Csak az, ami most is van, hiszen már nincsen az az ember/álom az életedben, csak az illúzióját tartod fenn. Azzal, hogy elengeded, nem tűnik el még jobban, pont ugyanannyira nem lesz jelen, mint most. Viszont azt az energiát, amit most az illúzió fenntartásába fektetsz, másra tudod fordítani és egy olyan dolog kaphat helyet az életedben, ami valódi boldogságot képes hozni.

Kérj segítséget szakembertől!

Keress fel egy pszichológust vagy látogass el egy gyászfeldolgozó csoportba, de legyél tisztában azzal, hogy a segítő nem fogja tudni helyetted elengedni a dolgot, csak abban tud segíteni, hogy végigkísér az úton, támogat és segít kezelni a feltörő érzelmeidet. A döntést viszont ugyanúgy Neked kell meghoznod.

Kezdd kicsiben!

Kezdd apró dolgokkal az elengedés. Ezek kapcsolódhatnak is az elengedésre váró nagy dologhoz, de lehetnek teljesen mások is. A lényeg, hogy megtapasztald az elengedés felszabadító érzését. Ezért lehet hasznos a minimalista életmóddal való ismerkedés, mert először megtanulod elengedni azokat a tárgyakat, amikre nincs szükséged, amik nem okoznak örömöt számodra, így a saját ritmusodban haladhatsz az elengedni kívánt dolog felé.

A poszt lezárásához illőnek találtam Carl Jung gondolatát a múlt feldolgozásáról:

” I am not what happened to me, I am what I choose to become.” 

Nem az vagy, akinek mások mondanak.

Nem a fájdalmad vagy.

Nem a múltad vagy.

Sőt, még csak nem is az érzelmeid vagy.

A saját életedért csak te vagy felelős és nem tartozol senkinek elszámolással!

Végezetül még egy gondolat, ami megkönnyíti az elengedést akkor, ha kevesebbnek éreznéd magad az elengedés után: „minden, amire szükségem van, megvan bennem”.

 

Ha hasznosnak találtad ezt a cikket, ,oszd meg valakivel, illetve iratkozz fel a hírlevelemre és kövess Instagramon.

A témát podcast adásban is feldolgoztam, úgyhogy ha érdekel a téma, hallgasd meg és kövesd a csatornám a kedvenc alkalmazásod segítségével.

Ha értékesnek tartod a munkám, legyél a támogatóm és járulj hozzá az Életfűszerező fejlődéséhez.