A kamaszkort túl kell élni. Olyan időszak, ami tele van konfliktusokkal,  félelmekkel, krízisekkel mind a gyerek, mind a szülő részéről. Az előző cikkem folytatásában az identitás kialakulásának nehézségeiről olvashattok, elgondolkodhattok rajta, ti milyen krízisekkel találkoztatok és hogyan oldottátok meg ezeket.

A krízis

Identitásképzéshez szükséges a krízis – James Marcia az alapján vizsgálta az identitás kialakulását, hogy volt-e krízis, és lett e a krízisre megoldás. Az optimális eset, ha volt krízis, erre született egy megoldás – ebben az esetben kialakul az identitás. Amennyiben volt krízis, de az nem került megoldásra, következik a moratórium, ami a megoldás elodázását jelenti. A korai zárás azt jelenti, hogy a gyermek nagyon fiatalon elköteleződik egy megadott pályára, (pl. versenysportoló) ezért nem szembesül krízissel, mert az élete determinált mederben zajlik.  Ez a későbbiekben okozhat problémát, mert a család értékeit tette magáévá, kimaradt a keresési szakasz. Ha sem krízist, sem megoldást nem élt át, akkor identitásdiffúzió alakul ki, ahol a fiatal még nem köteleződött el, döntésképtelenség jellemzi.

A krízis tehát szükséges, és fontos, hogy a gyermek önmaga meg is oldja azt.

Milyen fejlődési krízisekkel szembesülhet a gyermek?

Az identitáskrízisben a magáról elképzelt vágyott kép és a valóság közötti különbség elviselhetetlennek tűnik a gyermek számára. Az internet tovább fokozza ezt a frusztrációt a tökéletesnek mutatott emberekkel, az emberszerű animációs lényekkel. Ebben a világban mindenki egyforma, mindenki tökéletes. A valóság pedig kezelhetetlen a gyerek számára. Ez okozhat zárkózottságot, érzelmi labilitást, evés- és alvászavart, a napjainkban oly gyakori számítógép függőséget.

A teljesítménykrízis az iskolai teljesítmény romlását jelenti, hátterében  többek között állhat szerelem, rossz szülői példa, vagy akár a szülő elleni lázadás is.

Az autoritáskrízis a lázadás megjelenése, ahol az én-határokat próbálja beállítani a gyermek. Akkor ölt testet intenzíven (agresszivitás, veszélykeresés, drogozás stb.) ha a gyermek nem tudja ezt a szülővel átélni – a szülő túl szigorú, túl megengedő vagy egyszerűen nem törődik a gyerekkel.

A szociális gátlás akkor alakul ki a gyermekben, ha túlzottan foglalkoztatja, mit gondolnak róla mások, emiatt szorongóvá válik társas helyzetekben, nem tudja kifejleszteni az önérvényesítési képességét. A depresszió, az öngyilkosság gondolata, a az önsértés az elégtelen megküzdési stratégiák, a rossz kortárs- és szülői minták nyomán kerülhet elő a tinédzsernél, általában valamilyen egyéb, akcidentális krízissel karöltve. Az utóbbiak olyan traumatikus események, amelyek nem általánosan, minden fiatal életében fordulnak elő, ilyen lehet a szülők válása, kudarcélmények, bántalmazás, haláleset.

Mikor van baj?

Minden dolog, amit a gyermeken tapasztal a szülő, ijesztőnek tűnik, de végig kell gondolni néhány dolgot. A leggyakoribb problémánál -a telefonozásnál- gondoljuk át a következőket:

Mire használja a kamasz a telefont? A barátaival beszélget rajta, esetleg videókat néz, tájékozódik, vagy játszik rajta egész nap? Ha játszik, és ezen a tevékenységen kívül semmi más nem érdekli – nincsenek baráti kapcsolatok, minden tevékenységet elhanyagol, akkor ez olyan probléma, amihez segítséget kell kérni. De az előbbi esetekben, megspékelve azzal, hogy amúgy is lusta a gyerek („nőnek a csontjai”) és nem szívesen jön ki a szobájából, nem olyan borzalmas a helyzet – a szülő szabályaitól, értékrendjétől függ, mennyit enged a gyermeknek.

A szociális gátlást – amely a Covid időszak óta sok gyermeknél problémát jelent, – a társas helyzetektől való szorongás jellemzi. A gyerek akkor tudja enyhíteni a szorongását, ha van alkalma gyakorolni ezeket, ha élményeket szerez. Erre persze sokszor nehéz rávenni, inkább az otthon biztonságát választja. Segíthet testvérrel/rokonnal közös program szervezése, motiváció keresése (pl. diákmunka, közösségi szolgálat együtt szervezése). Szélsőséges esetben érdemes szakemberhez fordulni.

A falcolás – önsértés – gyakran gyorsan terjed a közösségben – a lelki fájdalom testibe fordítása és annak kontrollálása megjelenhet vagányságként is, a határok feszegetéseként. Baj akkor van, ha ez megoldási stratégiát jelent, és nem menőségből történik. Öngyilkos gondolatai minden tinédzsernek vannak – a filmek, zenék gyakran misztifikálják, megszemélyesítik, heroizálják a halált, romantikus körítést adnak neki. A gyerekek gyakran mondják, hogy „Megölöm magam”, „Meghalok” – ezek kötőszavakként funkcionálnak náluk. Érdemes  elbeszélgetni a halálról velük, nagyon komoly patológiát jelent, ha konkrét módszert vázolnak fel, hogy hogyan képzelik az öngyilkosságot. Ebben az esetben azonnal szakemberhez kell fordulni.

A drogozás minden szülő rémálma. A fiatal kíváncsi. Sok dolgot kipróbál, kísérletezik. De mitől lesz egy fiatal drogos és egy másik nem? Itt megint a megküzdési stratégiákon van a hangsúly. Ha valakinek nincsenek olyan tanult módszerei, amivel boldogulni tud az életben, túl tudja tenni magát a kudarcokon, kríziseken, akkor pótszereket keres ezek elviselésére. Ez lehet drog, alkohol, játékfüggőség, más függőségek. Nem csoda, hogy sok drogos a hit segítségével tudja hátrahagyni a szert, hiszen az kapaszkodót jelent neki.

Összefoglalva

Nyugalom, nem fog csak úgy véletlenül rossz útra térni a gyerek! Annak mindig oka van. Ha mégis, visszatalál. Mi kell hozzá? Egy szeretetteljes, bizalmi kapcsolat, ami állít határokat, és ami a serdülőkor ideje alatt nem feltétlenül tűnik szeretetteljesnek, de mindenképp egy elszakíthatatlan, erős bázis a gyermek lelkében.

Hasznos volt számodra ez a bejegyzés? Iratkozz fel a hírlevélre, hogy elsőként értesülj az újdonságokról és a friss tartalmakról!

Téged is érdekel a pszichológia? Jelentkezz az Életfűszerező csapatába!

Szeretnéd, hogy még több értékes tartalmat készítsünk? Támogasd az Életfűszerezőt!