Múlt héten beszéltünk arról, hogy milyen út is vezet a kiégésig. Ahogy ígértem, ebben a cikkben viszont azt fogjuk megvizsgálni, hogy mit tehetünk a megelőzés és „kezelés” érdekében. A kezelést szót azért tettem idézőjelbe, hogy még véletlenül se gondoljon senki sem gyógyszerekre!
Ahogy azt az előző cikkben is hangsúlyoztam, a kiégés nem szimplán annyit jelent, hogy elfáradtunk, pihenünk egyet és kész. Aki eljutott a kiégésig, annak az életében van valamilyen külső tényező, ami nem csak fizikailag, de érzelmileg is megterheli és ennek következtében úgy érzi, akármit csinál, nem tud kilépni a mókuskerékből.
Mit tehetünk, hogy a kiégésnek esélye se legyen?
A megelőzés nagyon fontos! Éppen ezért az is, hogy tisztában legyünk mi is a kiégés. Ugyanezen logika mentén, most már azért nincsenek Európába kolera járványok például, mert tudjuk, hogy egyáltalán mi ez a betegség, mi okozza és hogyan terjed.
Szerintem nagyon fontos, hogy felmérjük, mi az amit még elbírunk. Ha több napos hátizsákos túrára mész, akkor is előtte felveszed a hátadra a telipakolt hátizsákot és ha túl nehéz, kiveszed belőle a hajszárítót, nem?
Ha 8 órában dolgozol, mellette még 2 önkéntes szervezetnek a tagja vagy és besegítesz a legjobb barátodnak a lakás felújításában, akkor nem a legokosabb gondolkodás nélkül igent mondani, amikor a szomszéd is bekopog, hogy esetleg tudnál-e segíteni még a pince kipakolásában a hétvégén. Ilyenkor persze ott van az is, hogy jó érzés, amiért számíthatnak rám, meg meg fognak sértődni, ha nemet mondok. De tényleg megéri inkább mégis lemenni pincét takarítani, hogy a szomszéd örüljön, mint egy kicsit magunkkal is foglalkozni? Mi a fontosabb: a szomszéd vagy a saját jóllétem?
Ehhez kapcsolódóan nagyon fontos megtanulnunk nemet mondani és felállítani a saját határainkat. Ha megtanulsz nemet mondani, azzal automatikusan szelektálsz is, kiválogatod azokat a dolgokat, amik miatt a fent említett hátizsák már túl nehéz. Természetesen fontos, hogy kedvesen és udvariasan utasítsuk vissza a segítségkérést a pince kipakolásához! Nyugodtan meg lehet azt is mondani, hogy „ne haragudj, de nagyon sok dolgom volt mostanában, szükségem van egy pihenőnapra”.
Nagyon sokat segít az erős szociális háló, a család és a barátok. Már az is rengeteget tud segíteni, ha valakinek elmondhatjuk, hogy hogyan érzünk. Nem kell, hogy az illető, akit a bizalmunkba avatunk, ontsa magából a tippeket, hogy mit kéne tennünk. Elég, ha végighallgat.
Keress magadnak egy hobbit, ami kikapcsol és feltölt! Ez lehet a futás, rajzolás, olvasás, de olyanról is hallottam már, hogy van, akinél a horgolás vált be, de ott is a minél bonyolultabb minták, mert akkor semmi másra nem koncentrál, csak a mintára. A hobbik már kapcsolódnak a minőségi időtöltéshez is. Ilyenkor csak arra figyelj, aki veled van és ne azon kattogj, hogy mi van még kipipálatlanul a to do listádon.
És ha már az egy dologra figyelésnél tartunk. Felejtsd el a multitaskingot! A lehető legrosszabb dolog a világon. Annak az illúzióját kelti, hogy hűde hatékony vagyok, főzés közben kivasaltam az összes függönyt, közben meg egyikre se tudtam rendesen odafigyelni és lehet, hogy a vacsora a függönyön kötött ki és a vacsiba meg a csipeszek pottyantak bele só helyett. Nem valami étvágygerjesztő vacsi… Itt bővebben olvashatsz a témáról. (Mármint nem a függönyökről…)
Mit tehetsz, ha már nem elég a megelőzés?
Előfordulhat sajnos, hogy mire észreveszed, jelentkeztek is a kiégés jelei: a folyamatos kimerültség, az elszigetelődés, frusztráltság, semmi sem derít jobb kedvre és azt érzed, hogy nincs kiút.
Fontos a beismerés! Annak az elfogadása, hogy valami nincs rendben. Ehhez szükség van egy nagy adag bátorságra és önismeretre. Ha esetleg a környezetünk hívja fel a figyelmünket arra, hogy mostanában például ingerlékenyebbek vagyunk, akkor próbáljunk meg elgondolkodni, tényleg igazuk van-e?
Tudom, hogy nehéz, de fontos megtalálni az egyensúlyt, a munka és magánélet vagy a tanulás és a magánélet között.
Ne feledd, hogy mindennél fontosabb a lelki és fizikai jólléted!
Ha szereted az ilyen jellegű könyveket, akkor szerintem rengeteg önsegítő könyv hasznos lehet, vagy biztos vagyok benne, hogy a Youtubon is számtalan videó van a témában!
És amikor már nem segítenek az önsegítő könyvek, a relaxációs zenék, akkor keress fel egy szakembert! Van az a pont, amikor egyedül már nem megy. És ez nem szégyen, nem jelenti azt, hogy gyenge vagy, vagy nem tudod megoldani a problémáidat! Amikor szakember segítségét kéred, az egy hihetetlenül bátor döntés, mert ezzel beismered, hogy segítségre van szükséged. Ez az első lépés! A szakember egyrészt kívülről lát rá a problémára, lehet, hogy észre vesz valami olyat, ami eddig elkerülte a figyelmedet, amikor azon gondolkodtál, mi indíthatta el a kiégés dominóját.
Ahogy számtalanszor hangsúlyoztam, a kiégés nem játék és sajnos azt tapasztalom, hogy egyre többen és egyre fiatalabb korban szenvednek ettől. Éppen ezért gondolom azt, hogy nagyon fontos az ezzel kapcsolatos edukáció és hogy szánjuk időt önmagunkra, így már egyszerű lesz a megelőzés is!
Köszönöm, hogy elolvastad a cikket és remélem, találtál benne számodra hasznos gondolatokat!
Legyen szép heted! 🙂
Iratkozz fel az Életfűszerező hírlevelére, hogy elsőként értesülj a legújabb cikkekről, podcast epizódokról és mindenről, ami Életfűszerező!
Érdekel a pszichológia? Esetleg Te magad is pszichológus, pszichológus hallgató vagy? Szeretnéd minél több emberhez eljuttatni a tudásodat? Legyél az Életfűszerező szakmai tagja! A részletekről bővebben itt tudsz olvasni.