(…) Nincs hazugság, meg lesütött tekintet

Semmi sem szakít el minket (…)

– hangzik el a Wellhello Barátom című dalában, ami egy gyönyörű dal a barátságról és a másik melletti kitartásról, akármi történik is. Kicsit mindig meghatódom, amikor meghallgatom. Az is állhat a dal népszerűsége mögött, – hiszen csak a Youtubeon majdnem 6 és fél millióan kattintottak rá – hogy sajnos nem minden barátság ilyen, így egy jó példát állít elénk. Azt vettem észre, hogy barátok jönnek majd mennek. Sőt! A szüleim korosztályának nem is nagyon vannak barátai.

De miért alakul(t) ez így?

Sokat gondolkoztam ezen a kérdésen, sőt, barátokat is megkérdeztem, hogy ők mit gondolnak és nagyjából ugyanarra jutottunk. Ha végiggondolom azokat a barátságokat az életemben, amik megmaradtak és azokat, amik nem, vagy éppen kihalófélben vannak, hasonló okokra tudom visszavezetni a válaszokat a miért kérdésre.

Itt jegyezném meg, hogy azokról a kapcsolatokról beszélek, amik egy ideig nagyon szorosak és azt gondolhatnánk, hogy majd amikor öregek leszünk, együtt fogunk ülni a ház előtt a padon és vitatjuk meg, hogy “bezzeg a mi időnkben!”

 

Aztán mégsem…

Tenni kell érte!

A leggyakoribb oka a barátok eltávolodásának – tapasztalatom szerint – az, hogy amint energiabefektetést igényelne a kapcsolat fenntartása, nem vagyunk annyira lelkesek. Tudom, hogy néha nagyon nehéz és sok szervezést meg áldozatot követel, ha már nem vagyunk osztálytársak/szobatársak vagy kollégák, esetleg egy másik városban, országban élünk. De azt gondolom, hogy ha igazán fontos a barátságunk, akkor ennyit megér.

Nagyon rossz érzés és kiábrándító, amikor bekövetkezik a váltás és már nehézzé válik a kapcsolattartás. Nyilván, amint azt érezzük, hogy a másik félnek nem olyan fontos, hogy rendszeresen beszéljünk vagy találkozzunk, akkor mi is kezdjük elengedni a dolgot. És ez mindkét irányba működik!

Plusz, szerintem manapság már nem lehet kifogás az, hogy nem volt időm telefonálni vagy írni egy levelet. Hiszen másodpercek alatt eljut az üzenet bárhová a világban. Emellett nyugodtan el lehet mondani a másiknak, hogy ne haragudj, ha nem tudunk napi szinten csetelni, mert sok a dolgom, de igyekszem válaszolni a lehető leghamarabb. A másik meg fogja érteni! Sőt, így a félreértések is elkerülhetőek, ami szintén nem utolsó szempont.

Párkapcsolatok

A másik dolog, ami gyakran előfordul, hogy amikor az egyik barátunknak új párkapcsolata lesz – ami szuper!!! – mindenki más háttérbe szorul. De olyannyira, hogy sokszor úgy érezhetjük, megszűntünk létezni.

Gondoljuk csak végig, ez azért elég visszás. Főleg, ha a pár szakít és a mi vállunkon szeretné kisírni magát a barátunk. Ha ló nincs, akkor jó a szamár is? És ebben a szituációban nyilván az időszakosan elfeledett barátok kerülnek a csacsi szerepébe. Amit szerintem senki sem szeretne, senkinek sem esik jól. Főleg úgy, hogy bármikor meg is fordulhat a szituáció és az, aki korábban elhanyagolta a barátait, kerül az elhanyagolt szerepébe…

Nyilván egy párkapcsolat is rengeteg energiabefektetést igényel. És a barátságok fenntartsa is. De tényleg megéri eldobni az egyiket a másikért?

Régi helyett az új és a tiszta lap

Gyakori még, hogy egy vadiúj élethelyzetbe kerülünk, mondjuk új munkahely vagy új suli, amihez még máshová is kell költöznünk és annyira magával ragad minden, hogy teljesen elfeledkezünk a barátokról. Az új sokkal csillogóbb, nem látszanak rajta a repedések. Mert valljuk be, akit régóta ismerünk, annak már a hibáit is ismerjük, lehet, hogy túl vagyunk néhány nézeteltérésen is, amik akár mély sebeket is ejthettek annak idején. Szóval nem csak szép emlékeink vannak. Viszont az új dolgoknak hajlamosak vagyunk csak a jó oldalát látni, így azokat előtérbe helyezni. Az a rész szerintem egy jó hozzáállás, hogy pozitívan igyekszünk hozzáállni az új kollégákhoz, iskolatársakhoz, hiszen így könnyebb jól érezni magunkat és új barátságokat is köthetünk.

De – és csak ismételni tudom magamat – a régi barátokat nem túl jó taktika “lecserélni”, csak mert nem látjuk őket tökéletesnek. Mellesleg, ki tökéletes? A régi barátok ismernek minket, tisztában vannak a repedéseinkkel és tuti biztos, hogy támogatnak az új élethelyzetben!

Valamint, ha mindig “tiszta lappal” szeretnénk kezdeni, sosem leszünk képesek tartós barátságokat kialakítani, mert nem nézünk szembe olyan dolgokkal, amikkel szembe kéne.

Féltékenység

Ez akkor jön be a képbe, hogyha állandóan a másikhoz hasonlítgatjuk magunkat. Ez alapjaiban mérgezi meg a barátságot. Először is, az állandó “verseny” miatt, saját magunk alatt vágjuk a fát. Be fognak kúszi a fejünkbe olyan gondolatok, hogy “rossz a torta amit sütöttem, mert a barátnőmén, amit múltkor csinált, szebb lett a csokimáz” vagy “nekem 81% lett az érettségim, neki meg 82%, tök béna vagyok”. Keresni fogjuk a “riválisunk” társaságát? Naná, hogy nem. Ami azért is szomorú, mert sokszor az a barátunk, akivel rivalizálunk, nem is tudja, hogy éppen lenyomott bennünket a legutóbbi tortájával.

Másodszor pedig, ha egyszer végre úgy érezzük, hogy mi lettünk az elsők, akkor azt állandóan a másik orra alá fogjuk dörgölni, amivel folyamatosan fájdalmat okozunk neki. Vagy szimplán csak azt éreztetjük vele, hogy egy hatalmas lúzer és szegénynek fogalma sem lesz, hogy már megint miért.

Mindezek borítékolják, hogy egyik fél se akarja fenntartani a barátságot, hiszen egyikük sem érzi magát komfortosan a kapcsolatban.

Mit tehetünk, hogy ne bomoljanak fel a barátságaink?

Kommunikáció, kommunikáció és kommunikáció, plusz önismeret, önismeret és önismeret, némi odafigyeléssel, odafigyeléssel és még több odafigyeléssel.

A kommunikáció minden emberi kapcsolatban nagyon fontos! Sajnos egyre többször érzem azt, hogy elfelejtünk kommunikálni. Ha elmondjuk a barátainknak, hogy költözködni fogunk, vagy amikor megszületik a baba, nem lesz túl sok időnk mással foglalkozni egy ideig, akkor – ahogy már korábban is mondtam – megelőzhetőek a félreértések.

De ez fordítva is működik. Ha elmondjuk, hogy úgy érzem, mostanában nem igazán tudunk rendesen beszélgetni, történt valami vagy esetleg akaratlanul, de megbántottalak valamivel? akkor tisztázni tudjuk, hogy ennek mi lehet az oka a kialakult távolságnak és közösen megoldást is találunk, ez egészen biztos!

Az önismeret azért fontos, mert ha képes vagyok felismerni, hogy most csak féltékeny vagyok, amiért a legjobb barátom bejutott arra a szakra, ahová én is szerettem volna és amikor az élményeiről mesél, nem egy nekem címzett támadást zúdít rám, hanem csak szimplán élménybeszámolót tart, akkor megelőzhető, hogy eltávolodjunk. Nyilván ehhez el kell fogadni és tudni kell örülni a másik sikerének!!!

És az odafigyelés. A barátság nem egy magányos műfaj. Minimum 2 ember kell hozzá. Így muszáj figyelni a másikra! Lehet, hogy akaratlanul is megbántjuk a másikat, ami elindítja az elhidegülést. Vagy ő sokszor keres minket, de mi soha. Nyilván egy idő után úgy fogja érezni, hogy felesleges próbálkoznia. Ha figyelünk rá és észrevesszük, hogy amit mondtunk, az rosszul esett neki, vagy mindig felköszönt a szülinapunkon, de mi állandóan elfelejtjük az övét azt meg tudjuk beszélni és tudunk változtatni. És mint tudjuk, a kommunikáció nagyon fontos!

A kommunikáció, az önismeret és az odafigyelés nem működnek egymás nélkül, ha jól működő és tartós barátságokat szeretnénk.

Kata

Iratkozz fel az Életfűszerező hírlevelére, hogy elsőként értesülj a legújabb cikkekről, podcast epizódokról és mindenről, ami Életfűszerező!

Érdekel a pszichológia? Esetleg Te magad is pszichológus, pszichológus hallgató vagy? Szeretnéd minél több emberhez eljuttatni a tudásodat? Legyél az Életfűszerező szakmai tagja! A részletekről bővebben itt tudsz olvasni.