Ma, november 25-én van a nők elleni erőszak megszüntetésének a világnapja. Ennek tiszteletére közzétettem tegnap a kapcsolaton belüli erőszakról egy podcast epizódot, aminek itt a szövegkönyvét olvashatod.

Sajnos az erőszak még a családi életben is megtalálható, holott pont otthon kéne biztonságban érezni magunkat és szeretetet kapnunk. Ennek ellenére ez számtalan embernek, főleg nőknek nem adatik meg, ami súlyos pszichés és szomatikus következményekkel jár számukra.

Ezen túlmenően pedig azt tapasztalom, hogy nem elég, hogy rengeteg nőnek kell félelemben élnie, a társadalom nem törődik a jelenséggel, magánéleti problémának tartja, a kívülállók pedig őket hibáztatják, amiért belementek egy ilyen erőszakos kapcsolatba és benne maradtak.

Ha szóba kerül egy beszélgetésben az otthoni nők elleni erőszak, mindig van legalább egy ember, aki kifejti, hogy a nő a hülye, amiért nem hagyja ott a partnerét és magára vessen amiért választott ilyen embert. Ha ő lenne ugyanebben a helyzetben, akkor már nem lenne benne, mert az első pofon után otthagyta volna a párját, miután jól kiosztotta és megmondta neki a magáét.

Nos, ez egy olyan téma és hozzáállás, amin rettenetesen fel tudom húzni magam. Egyrészt, mint kívülálló, semmi joga ítélkezni mások felett. Másrészt, ha a másik nehéz helyzetben van, nem törünk pálcát felette, hanem segítünk neki vagy legalább együttérzést mutatunk és kifejezzük az empátiánkat. Harmadrészt pedig nem lát bele a kapcsolatukba, fogalma sincs miért marad, számtalan oka lehet rá.

Úgyhogy összegyűjtöttem azokat a tényezőket, amik benne tarthatnak egy nőt egy bántalmazó kapcsolatban áldozatként. Kérlek, tegyétek félre egy kicsit az ítéleteiteket, ha Ti is a fenti módon gondolkodtok, hogy be tudjátok fogadni az információkat és az érzéseket.

A WHO 2010-es kutatása alapján Közép-Európában 27,85% azon nők aránya, akik egy korábbi vagy jelenlegi partnerüktől legalább egyszer elszenvedtek fizikai vagy szexuális bántalmazást, ami azt jelenti, hogy négy nő közül, legalább egy esik a családon belüli erőszak áldozatául. Négyből egy! Ez nagyon magas arány! Úgyhogy nagy a valószínűsége, hogy te magad is ismersz olyat, akinek meg kellett tapasztalni otthonában a fizikai abúzust, csak lehet, hogy nem tudsz róla, tekintve, hogy szégyellik és megalázónak tartják az áldozatok, pont a korábban említett hozzáállás miatt a társadalom részéről.

Az erőszak fajtái

A párkapcsolati és a családon belüli erőszak számos fajtája ismert, és leggyakrabban ezek keverve jelennek meg a bántalmazás során, ritkán találkozunk tiszta példákkal.

Egyértelműen ide tartozik a fizikai erőszak, aminek vannak látható nyomai is, viszont megannyi látens hatása is van, mint az alacsony önértékelés, a depresszió, az öngyilkossági gondolatok (és kísérletek), a fokozott szorongás, az evészavarok. Továbbá megjelenhetnek különböző pszichoszomatikus megbetegedések, mint a krónikus fájdalom-szindróma, emésztési zavarok, a krónikus fejfájás, illetve reprodukciós zavarok, mint meddőség, spontán vetélés, fájdalmas menstruáció stb.

A verbális és érzelmi/lelki bántalmazás sem marad súlyosságban alatta a fizikai abúzusnak, csupán nincsenek külsérelmi nyomok, ezért nem szokták figyelembe venni. De a láthatatlan következmények ugyanazok, mint a fizikai bántalmazás esetén. Sok esetben a partner egyaránt folytat fizikai és verbális bántalmazást is, gyakran pedig az érzelmi abúzus fordul át egy idő után fizikaiba.

A szexuális abúzus is nagyon gyakran együtt jár a fizikai bántalmazással, aminél nagyon fontos kiemelni, hogy ez nem a szexről szól, hanem a másikon való uralkodásról. Tehát pusztán azért történik erőszak, mert ez is egy eszköze annak, hogy kifejezze a hatalmát a másik felett. Ilyen módon viszont gyakori a nem kívánt terhesség, ami még komplikáltabbá teszi a dolgot.

Az áldozathibáztatásról röviden

Visszatérve a bevezetőben beszéltekre, arra, hogy a nőt okolják sokan, amiért ilyen helyzetbe került, szeretnék elmondani néhány dolgot. Ezt a jelenséget áldozathibáztatásnak hívják a pszichológiában, úgymond egy természetes reakció a szörnyűségek hallatán. Amikor szembesülünk egy, a világban történt, gonoszsággal, amit valaki szánt szándékkal követett el, megijedünk és fenyegetve érezzük magunkat, szorongani kezdünk. Azonban ez az állapot nem kedvező a szervezetünknek, tudniillik hamar kimerül benne, ezért az agyunk némileg átkonstruálja a történteket, hogy az legyen az eredmény, hogy mi biztonságban vagyunk, nem kell félnünk, velünk nem történhet ilyesmi. Ezt viszont úgy tudjuk elérni, ha nagyobb kontrollt tulajdonítunk magunknak, mint amivel valójában rendelkezünk, tehát azt gondoljuk, hogy az áldozat, akivel a szörnyűség történt, biztos hibázott, valamit elrontott. Mivel mi soha nem követnénk el ilyen hibát, ezért velünk nem is fog megtörténni az említett tragédia. Így a világ biztonságosnak, igazságosnak és kontrollálhatónak tűnik.

Ezzel nem lenne semmi baj, ha tisztában lennénk ennek a jelenségnek a fellépésével a negatív hírek hallatán és helyén tudnánk kezelni. Viszont mivel ez nem így van, ezért az agyunk által kreált illúziót hisszük valóságosnak, és ez alapján ítélkezünk mások felett. Megjegyzem, ez az igazságszolgáltatásra is jellemző, pedig pont ott lenne a legkevesebb keresnivalója.

Tehát igyekezzünk tudatában lenni ennek az illúziónak, amikor legközelebb találkozunk egy valakit ért rossz dologgal és ne nyomjuk el az empátiánkat.

Most pedig következzen a címben feltett kérdésre a válasz. Miért maradnak?

Tíz különböző okot fogok felsorolni és ki is fejtem őket, egy kicsit, hogy jobban át tudjuk érezni. Ez a 10 különböző indok jelen lehet külön-külön is, de akár együtt is. Felléphetnek szépen sorban, de egyszerre több is megjelenhet. Váltogathatják egymást, akár egyik napról a másikra. Úgyhogy semmiféle sorrendet nem állítottam, csupán véletlenszerű sorrendben mondom el őket.

Tagadás

Sok nő, főleg amikor elkezdi bántani őt a partnere, amikor még ritkábban történik meg, tagadja a problémát, mert nem érzi magát képesnek arra, hogy szembenézzen vele. Fenn akarja tartani a működő kapcsolat látszatát maga és mások előtt is. Nem lenne képes elviselni, hogy vele is megtörténik, hiszen ő mindig nagyon figyelt és vigyázott. Olyan kifogásokat használ, amit akár maga a partnere is mond, például, hogy nagyon ideges és feszült mostanában; eldurran az agya, nem tehet róla; valóban csúnyán beszéltem hozzá, érthető, hogy kiakadt. Meg sem fordul a fejében, hogy ez bántalmazás lenne, annyira tagadja az egészet.

Mentségkeresés

Tisztában van vele, hogy rendszeresen bántja a partnere és ez nem helyes, de mentségeket keres neki, megpróbálja elfogadni őt így. Például olyan indokkal, hogy mindig megbánja utána nem győz bocsánatot kérni. Tényleg megbánja és utána nagyon kedves (egészen a következő alkalomig). Valójában nagyon szeret, de nehezen tudja kifejezni, nem ő tehet róla. Őt is bántották gyerekkorában, nem tud mit kezdeni ezzel.

Hősszerep

Vannak nők, akik azért maradnak a bántalmazójukkal, mert így „hős” szerepet kapnak. Ezt nem nagyravágyásból teszik, hanem kötelességüknek érzik, hogy segítsenek meggyógyulni ennek a nagyon beteg embernek, aki szenved a betegségétől. Úgy érzik, hogy csak ők tudnak segíteni rajta, senki más, hiszen ők ismerik a legjobban, bennük bízik meg a legjobban; feladatuknak érzik, hogy megváltoztassák.

Zárójelben megjegyzem, hogy ez nem csak a bántalmazó-bántalmazott kapcsolatokra igaz, nagyon sokan vannak úgy együtt valakivel, hogy meg akarják változtatni és ebben nemcsak a kapcsolat megy tönkre, hanem ők maguk is. Gondolom nem tizenévesek hallgatnak, de nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy soha, de soha ne akarj megváltoztatni senkit, főleg ne a partneredet! Vagy fogadd el, hogy ott tart ahol, a saját maga ütemében fejlődik; vagy szakíts vele, ha nem tudod elfogadni, nem hajlandó a fejlődésre.

Remény

A remény alattomos érzelem tud lenni, ahogy Csokonai is megírtam még nagyon régen. Az egészséges gondolkodású ember remél és bízik. Reméli, hogy nem tart örökké ez az állapot, bízik abban, hogy majd minden jobbra fordul. Így ha valaki tesz egy ígéretet neki, akkor reménykedik benne, várja a bekövetkeztét.

Van olyan, hogy a bántalmazó megígéri a partnerének, hogy külső segítséget kér a dühkezeléshez, leszokik az alkoholról/kábítószerről, megígéri, hogy ez soha többet nem fordul elő. A nő pedig elhiszi, mert el akarja hinni. Mert a legtöbb esetben szereti azt az embert. És itt jön a következő ok.

Szeretet

Nem véletlenül jöttek össze, nem véletlenül vannak együtt. Nem úgy ismerkedtek meg, hogy a férfi jól megverte a nőt, aki ezért össze jött vele, mert ilyen buta. Valószínűleg ugyanúgy indult, mint egy másik kapcsolat, az átváltozás folyamatáról is mindjárt beszélek majd.

Legtöbbször a nő szereti a partnerét, annak ellenére, hogy rendszeresen az bántja. Ezért marad benne a kapcsolatban, ami aztán még rosszabbá válik egy idő után, és akkor lehet, hogy ez az ok már nem fog fennállni, de addig bizony ott van. És ehhez kapcsolódik az, hogy mentségeket keres neki, hogy tagadja a tényeket, hogy reménykedik és megpróbálja megmenteni őt. A szeretet miatt képes elviselni a félelmet és a fájdalmat, megbocsátja neki a tetteit a közösen átélt múltbeli pillanatok és a két verés közötti pillanatok miatt, amikor istennőként kezeli. Ez utóbbi nincs meg mindegyik erőszakos kapcsolatban, leginkább a szélsőséges hangulatingadozásra hajlamos bántalmazókra jellemző. Az ilyen embereknek akár egyik pillanatról a másikra megváltozhat a hangulatuk ésszerű kiváltó ok nélkül, és ez heves dühkitörésekhez vezethet. Kapcsolataikban is a két véglet között mozognak: az egyik pillanatban istenítik a mellettük lévő személyt, felnéznek rá, a másikban viszont teljesen negatívan értékelik őt.

Gyerekek

Milliószor nehezebb a helyzete a bántalmazott nőnek, ha már vannak közös gyermekeik. Nem tud csak úgy lelépni, gondolnia kell a gyerekére/gyerekeire is. Sok esetben pedig a gyerek remek zsarolóeszköz a bántalmazó részéről, meggátolva ezzel, hogy a nő elhagyja. Ha gyerekek vannak, akkor bíróság elé is kerülhet az ügy, ami manipulatív bántalmazóknak kifejezetten előnyös lehet.

Szégyen

Bizonyos vallási közösségekben és kultúrákban hatalmas szégyen övezi azt a nőt, aki nem tudott bennmaradni a házasságában. Viszont sajnos a nem ilyen háttérrel rendelkező nők is végtelenül szégyellik magukat és nem mernek segítséget kérni a társadalom elutasító hozzáállása és a kínos kérdések miatt, amik azt firtatják, hogy miért nem tett semmit a történtek ellen. Hahó, pont most próbál tenni!

Fenyegetettség

A legtöbb bántalmazó terrorban tartja az áldozatát, zsarolják és fenyegetik őket. Mivel sokkal nagyobb a hatalmuk és ők uralkodnak a másikon, teljesen sakkban tartják a másikat, jogosan nem mer lépni se jobbra, se balra a bántalmazott, mert mindkét irányba valami beváltani való fenyegetés várja. Ilyen fenyegetés lehet például az, hogy utánamegy és megöli, ami a szakításkor nagyon sok esetben valóban bekövetkezik. Vagy ugye zsarolhatja a gyerekekkel, hogy perre viszi az ügyet, hogy nála maradjanak a gyerekek, teljesen elveszi a láthatási jogot a nőtől, külföldre költözik a gyerekekkel, stb. Megfenyegetheti azzal is, hogy bántani fogja a családját, a barátait, lehetetlenné teszi a jövőjét és még számtalan dolog, ami egy épeszű embernek eszébe sem jutna.

Kisemmizettség

És ehhez társul a kisemmizettség. A bántalmazó csak úgy tud teljesen uralkodni a másikon, ha nincsen más személynek ráhatása. Ezért még a kapcsolat elején teljesen elszigetelik az áldozatukat, elválasztják a barátaiktól, a családjuktól, ráveszik, hogy hagyják ott a munkájukat és elköltöznek. Így a bántalmazott függ tőle anyagilag, személyes kapcsolataiban, illetve az életében. Tehát az áldozatnak nem tud egy hozzá közel álló személytől segítséget kérni, támaszra lelni és nincs pénze, hogy elköltözzön. A fenyegetettség és a kisemmizettség elvezethet odáig, hogy a bántalmazott csak az öngyilkosságot látja, mint egyetlen kiutat, de gyakoribb a bántalmazó keze általi halál.

Tanult tehetetlenség

A tanult tehetetlenség egy olyan jelenség, ami kívülről nézve érthetetlen. Mégis miért nem csinál valami? Miért hagyja, hogy ezt tegyék vele? Miért nem védi meg a gyerekeit? Miért tűri a megalázottságot és a kiszolgáltatottságot egyetlen szó nélkül? Nos, a tanult tehetetlenség miatt. A rendszeres és kiszámíthatatlan bántalmazás ahhoz vezet, hogy a nő azt érzi, semmi kontrollja nincs az életében történt események felett, csak minden megtörténik vele, akármit tesz is. Például hiába takarította ki az egész házat csillogóra és főzött finom vacsorát, a férje így is talált valamit, amibe belekötött és verés lett a vége. Ő mindent megtett, de ugyanoda vezetett. Ha ez rendszeresen megtörténik, teljesen elveszti az irányítást, „megtanulja”, hogy nincsen ráhatása a vele történt dolgokra, bekövetkezik a fásultság és a depresszió. Ehhez még hozzájárulhat az is, ha például már jelezte a rendőrségnek, hogy bántalmazóval él együtt, de ők azt mondták semmit nem tehetnek, amíg nem folyik vér. Az egymás után bekövetkező ilyen események a tanult tehetetlenséghez vezetnek, amikor azt látja az áldozat, hogy ő bármit tesz, teljesen hiábavaló és felesleges.

Ez volt a tíz ok, amiért nem lépnek ki egy bántalmazó kapcsolatból a nők. Mert baromira nem olyan egyszerű a dolog, hogy a férfi bántja, a nő meggyűlöli, fogja a holmiját és elköltözik. Ennél sokkal árnyaltabb a kép számtalan érzelemmel, félelemmel és zsákutcával teli.

Biztos van valaki, aki még mindig nem érti, hogyan mehet bele a nő egy ilyen kapcsolatba, hogyan nem veszi észre mi zajlik, úgyhogy beszéljünk most egy kicsit erről is. Bárkivel, tényleg bárkivel megtörténhet, hogy bántalmazott lesz egy párkapcsolatban, olyanban, amiről nem is gondolta volna, egy olyan ember által, akiről a legvadabb rémálmaiban sem sejtette volna. A bántalmazó-bántalmazott kapcsolatig egy út vezet, ami néha rövid és egyenes, máskor viszont hosszú és kacskaringós, így nagyon nehéz észrevenni, hogy mi is történik valójában a felszín alatt.

Úgyhogy nézzük meg, hogyan veszti el egy kapcsolat az egyensúlyát és lesz belőle alá-fölé rendelt viszony, ahol az alárendelt fél érzelmileg, a legtöbb esetben fizikailag és sokszor szexuálisan is bántalmazva van. Fontos kiemelni, hogy valójában ebben a kapcsolatban soha nem voltak egyenrangúak a felek, de olyan szép díszcsomagolást kapott, hogy ez fel sem tűnt az alárendelt félnek, amíg szépen lassan le nem került a csomagolás róla.

Tehát nem csak ostoba és naiv nők esnek áldozatul bántalmazó partnereknek, tényleg bárki kerülhet ilyen helyzetbe, úgyhogy nagyon fontos tisztában lenni a figyelmeztető jelekkel, amik az ilyen végkimenetelre utalnak, hogy még időben tudatosítani lehessen és kilépni belőle, mielőtt késő lenne.

1. A kapcsolat elején mindennel elhalmoz a férfi, úgy érzed, hogy még sosem volt ilyen kiránynői bánásmódban részed. Istenít, csodál, mindent tudni akar rólad, minden érdekli, ami veled kapcsolatos. Lovagként udvarol szíve választott hölgyének, mindent megtesz érted, állandóan kapcsolatban akar lenni veled, a telefonon lógtok, nem akarja letenni és nem hagyja, hogy te letedd. Mindenhova érted megy, nehogy egyedül kelljen sétálnod vagy buszoznod, mindent elintéz helyetted, hogy neked semmi dolgod ne legyen, semmi miatt ne főjön a fejed. Az étteremben a legfinomabb fogásokat rendeli, hogy csupa jóban legyen részed, de nem kérdezi meg, hogy te mit ennél szívesen. Mindent megvásárol neked, amire csak szükséged van, teljesen le akar kenyerezni. Azért arra figyel, hogy idősebb, tapasztaltabb és iskolázottabb legyen, mint te, de az sem baj ha nem csak több lesz a munkája. Őrülten szerelmes, sietni akar, már a jövőt tervezgeti, minél hamarabb össze akar költözni és házasodni veled. Ezzel meg is nyert magának.
2. Később elkezd gyanakvóvá válni, állandóan a szerelmed bizonyítását kéri, meg van róla győződve, hogy te nem szereted annyira őt, mint ő téged. Szeretne minél több időt veled tölteni, de nem tud, mert sokat dolgozol, sokat találkozol a barátaiddal, sokat beszélgetsz a szüleiddel. Rettentő féltékeny az összes férfi ismerősödre, amit aranyosnak állít be, veled is elhiteti, pedig nagyon nincs rendjén. Elkezd kérdezősködni, mikor, hova mész, lesznek-e ott más férfiak, fogtok-e bulizni, biztos ennyire kivágott ruhát akarsz felvenni? Aggódik miattad, hogy túl sokat dolgozol, szerinte nem fogod bírni, biztos nem is szereted annyira a munkád, csak belehajszolnak. Hopp, csúszik ki a kezedből a kontroll a saját életed felett.
3. Talált egy szuper lakást, ahova el tudtok költözni, vagy egy szuper állást jó messze, amit nagyon szeretne elvállalni. Vagy belekezd valami újba, amihez a te segítséged is kell, így fel kell mondanod a munkahelyeden. Vagy gyereketek lesz és a várandósság alatt nem akarja, hogy megerőltesd magad, szintén fel kell mondanod a munkahelyeden. A barátnőd kihasznál téged, az anyád állandóan csak a segítségedet kéri, és hasonló dolgokat ültet a fejedbe. Ha elkezdesz kételkedni, hogy ez így nem tűnik helyesnek, neked ez nem jó, megmagyarázza, és a végén te kérsz bocsánatot, amiért úgy tűnt, hogy nem szereted eléggé és megkérdőjelezted azt, hogy a legjobbat akarja neked. Most már teljesen elszigetelt szociálisan, függésben tart anyagilag és befolyásolja az érzelmeidet. A kontrollja alatt vagy.
4. Ezután kezdődik a feketeleves. Most már összeköltöztetek, esetleg össze is házasodtatok, nem tartod a kapcsolatot a barátaiddal és a családoddal, nem jársz dolgozni, vagy legalább ezek közül egy-kettő. Ha eddig nem bántott, vagy csak ritka alkalmakkor, most megszaporodik ezen ritka alkalmak száma. Egyre többet lesz dühös és ideges. Már érzed, hogy ez nincs rendjén, de nem tudod nem szeretni, segíteni akarsz rajta, ki akarod gyógyítani a betegségéből, mentségeket keresel neki, hiszen ez egy nagyon stresszes időszak az életében. Általában a bántalmazó kapcsolatokat egyfajta ciklikusság jellemzi: először hosszabbak a ciklusok, ritkák az erőszakos történések, csak néha-néha esik meg. Aztán viszont egyre gyakrabban történik valami, ami kihozza a bántalmazót a sodrából, végül pedig eljuthat a napi szintre is.
5. Az utolsó fázis a kapcsolat vége. Nagyon szomorú, de sok esetben a szakítás az áldozat halálát vagy megnyomorítását hozza magával, a fenyegetésnek megfelelően. Úgyhogy kicsit sem egyszerű csak úgy otthagyni a bántalmazó partnert, ahogy azt sokan hiszik. Az áldozatnak nagyon sok a vesztenivalója, minden lépését nagyon alaposan meg kell fontolnia.

Ezért ne mondja senki, hogy a bántalmazott nők ostobák és gyengék! Valójában nagyon erős nők, akik nemcsak kibírják azt a sok szörnyűséget, hanem mindezek után megpróbálnak elképzelni egy olyan jövőt, ahol békességben és szeretetben élhetnek.

Ha megtudod egy ismerősödről, hogy bántalmazza a partnere, nagyon fontos, hogy megfelelő lépéseket tegyél, amivel segíteni tudsz neki és nem rontasz a helyzeten.

Először is higgy neki! Ez a legfontosabb. Ő beavat a bizalmába, a legrejtettebb titkába, abba, amit végtelenül szégyell, és ha te ezt nem hiszed el vagy kételkedsz, örökre elveszíted. Mellőzd az olyan megjegyzéseket, hogy ez nem vall a férjére, milyen rendes ember, stb. A bántalmazók remekül tudják álcázni magukat és a társadalom tökéletes mintapéldányainak mutatkozni.

Másodszor ne akarj tanácsot adni, ne akard megmondani, hogy mit csináljon, hacsak

kifejezetten ezt nem kéri, de akkor is óvatosan. Nagyon nehéz külső szemlélőként tanácsot adni. Helyette kérdezd meg, hogy mire van szüksége, intézz-e helyette valamit, de ezt sose tedd az engedélye nélkül!

Ha pedig azt látod, hogy egy ismerősöd éppen belemenni készül egy abúzív irány felé tartó kapcsolatba, próbálj beszélni vele, világíts rá a problémákra, hogy ő maga is rájöjjön. Ez egyáltalán nem biztos, hogy sikeres lesz, mert valószínűleg állatira szerelmes, de azt mindenképp megteheted, hogy végig mellette maradsz, akkor is, ha le akar rázni, mert elhitte, amit a pasija mondott neki a barátairól. Nem szabad, hogy egy én szóltam játszma legyen belőle, sokkal komolyabb a tét.

Összefoglalásként pedig nagyon fontos megjegyeznem, hogy a családon belüli erőszak nem magánügy, nem a család problémája, hanem egy társadalmi jelenség, amit nem a családnak kell magának megoldania (tekintve, hogy ez nem is lehetséges egy abuzáló patnerrel), hanem a társadalomnak, de ez már egy másik téma lenne.

Ha szeretnél tájékozódni a témában, ajánlom a NANE (Nők a Nőkért Egyesület) honlapját és kiadványait, illetve a nokjoga.hu és a nokert.hu weboldalt. Továbbá van egy nagyon informatív TED videó Leslie Morgan Steiner-től, aki saját tapasztalatból osztja meg, hogy miért maradnak a családon belüli erőszak áldozatai. Illetve szerintem a 2017-ben debütált Big little lies című sorozat is szemléletesen ábrázolja a bántalmazott belső konfliktusait. A sorozatot nem csak emiatt, hanem teljes egészében nagyon-nagyon ajánlom mindenkinek.

És nagyon fontos! Ha párkapcsolati vagy családon belüli erőszak áldozata vagy a 08-80-505- 101 telefonszámot hívva a NANE önkéntesei lesznek a segítségedre.