nyiss ablakot a lelkedre
Miért rivalizálunk ha erősíthetnénk is egymást?

Bennem gyakran megfogalmazódik a kérdés, hogy miért van az, hogy mi nők nem tudjuk egymásban a jót értékelni? Mért a hibáit keressük és magunkhoz méricskéljük a többi nőtársunkat? Miért nem tartunk össze?

Az élet sok területén az az érzésem, a nők éhes farkasokként, egymást méricskélve, kritizálásra készen járnak-kelnek. A pletyka, a rosszindulat, de még az egyszerű negatív észrevétel is gombnyomásra működik. Ha egy nő sikeres lesz, azonnal jönnek a rosszindulatú hozzászólások: „Biztos valakinek a valakije” „tuti mindenkivel lefeküdt ezért” stb. Miért nem lehet a másiknak örülni? Miért jó a nőknek az intrika és a rivalizálás? Miért csak a negatívon van a fókusz?

Az intrika és a pletyka funkciója

A csoportban való együttélésben a tagok az egymás viselkedéséről, jelleméről megfogalmazott információk segítségével tudtak eligazodni, ezáltal saját esélyeiket növelni a csoportban, vagyis tágabb értelemben a túlélés volt a cél. A nők fizikai jellemzőikből eredően kevésbé alkalmasak a harcra, így ezzel a módszerrel próbáltak érvényesülni. A férfiak domináns szerepe miatt a történelem során is el voltak nyomva, csak a háttérben kommunikálhattak, épp emiatt olyan fejlett is a metakommunikációs képességük: arckifejezésből, kézmozdulatból sok információt lefuttatnak előre. Tehát egy sor evolúciós és történelmi okunk van az intrikára. Na de ne már!

Rivalizálás a külső miatt

A nők értékét még jelenleg is elsősorban a külső határozza meg. Emiatt a nők egymás külső tulajdonságait figyelik árgus szemekkel és mérik össze a sajátjukkal. Ennek azonban általában nincs jó vége. Ha mindig kiemelt figyelmet fordítanak saját hibáikra –„vastagabb a lábam, kisebb a mellem, nagyobb az orrom” stb., saját fókuszukat irányítják teljesen felesleges dolgokra. Miért? Mert teljesen mindegy kinek milyen tulajdonságai vannak – mindenkiben van jó és rossz, értékes és értéktelen, de nem vesszük észre, csak azt, ami saját magunkban zavar és emiatt lelőjük az önbecsülésünket a béka segge alá. Pedig milyen egyszerű lenne szimplán csak megállapítani másokról, hogy milyen értékeik vannak ehelyett a versenyeztetés helyett, amiben elvérzünk a végén, és rákontrázni valami rosszindulatú gondolattal önigazolás céljából – „ persze van pénze meg ideje magára”. Egyszerűbb meg könnyebb ez, mint szembenézni saját félelmeinkkel, határainkkal, tehetetlenségünkkel.

Erősíteni egymást

Véleményem szerint lehetnek jó kezdeményezések, jó ügyek a nők érvényesüléséért. Addig semmi nem fog változni, amíg mi magunk nem tudunk partnerekként és nem riválisokként egymásra tekinteni. Amíg mi nem tudunk teljesen őszintén magunkba nézni, és nem kizárólag a férfiak értékítélete alapján meghatározni önmagunkat. Amíg nem tudjuk egymást értékelni, elismerni, leküzdve ezt a generációk alatt belénk égett intrikus túlélési stratégiát. Addig sajnos minket sem fognak jobban értékelni a férfiak amíg mi nem értékeljük jobban egymást és önmagunkat.

Amennyiben érdekelnek hasonló cikkek, iratkozz fel az Életfűszerező Magazin hírlevelére az oldal alján, ugyanis a későbbiekben még több olvasmánnyal jövök családdal és önismerettel kapcsolatos témában.

Iratkozz fel az Életfűszerező Hírlevél listájára!

Már több, mint 150 feliratkozó kapja kézhez hetente az Életfűszerező privát hírlevelét. Csatlakozz te is és értesülj elsőként az újdonságokról, cikkekről és "less be" a terápiás ülésekre!

A feliratkozással kijelented, hogy megismerted és elfogadod az adatvédelmi tájékoztatót.

Iratkozz fel az Életfűszerező Hírlevél listájára!

Már több, mint 150 feliratkozó kapja kézhez hetente az Életfűszerező privát hírlevelét. Csatlakozz te is és értesülj elsőként az újdonságokról, cikkekről és "less be" a terápiás ülésekre!

A feliratkozással kijelented, hogy megismerted és elfogadod az adatvédelmi tájékoztatót.

Leave A Comment