Az olvasás kikapcsolódás. Az olvasás feltöltődés. Utazás térben és időben, valóságban és fantáziavilágban. Az olvasás semmi mással nem pótolható.
Ha a két ünnep között te is szívesen pihensz egy-két jó könyv társaságában, de még nem tudod, hogy mit olvass, ez a bejegyzés neked szól. A cikkben hat könyvet ismerhetsz meg, amiket jó szívvel ajánlok olvasásra akár az ünnepek idején, akár az év bármelyik szakában.
Ha az önismeretedet szeretnéd mélyíteni
Fedezd fel újra az életed!
Klosko és Young közösen írt, a sématerápiát laikusoknak bemutató könyve a valaha volt leghasznosabb önismereti könyv véleményem szerint.
A sématerápia alapkoncepciója a következő: gyermekkori tapasztalataink nyomán különböző adaptív és maladaptív sémák, azaz gondolkodási rendszerek, alakulnak ki bennünk és később ezeket igaznak tekintve éljük az életünket. A szerzők 18 maladaptív sémát különböztetnek meg, amik az emberi alapszükségletek (kötődés, biztonság, stb.) ki nem elégítése mentén jönnek létre. Elgondolásuk szerint minden ember rendelkezik több-kevesebb sémával erősebben vagy csak halványan, amik elakadásokat eredményezhetnek az életben. A könyv abban szolgálhat a segítségedre, hogy felismerd a saját sémáidat, amik akadályozzák, hogy teljes életet tudj élni. Továbbá nemcsak a felismerésben nyújt segítséget, hanem abban is, hogy hogyan tudsz elkezdeni -akár már önállóan is- dolgozni a megváltoztatásukon.
Ha csak egyetlen önsegítő könyvet olvasol el, ez legyen az!
Ha szeretnél elgondolkodni az életen és az értelmén
A teremtés nyolcadik napja
Thorton Wilder regénye a 20. század elején kezdődik egy Egyesült Államokbeli apró bányászfaluban. Azonban ahogy a történet halad előre, egyre messzebb jutunk, földrajzilag és gondolatban is.
Az író egy rejtélyes alaptörténetet tár elénk: Egy négygyermekes családapát bíróság elé állítanak és halálra ítélnek gyilkosság vádjával, miszerint hidegvérrel lelőtte barátját és egyben szomszédját, egy másik édesapát. Azonban a kivégzés helyszínére szállító vonatról egy csapat idegen teljesen némán és mindenféle erőszak alkalmazása nélkül megszökteti. John Ashley ezután inkognitóban barangol az országban és próbálja fenntartani magát, míg otthon a felesége és a gyerekei ugyanezzel küszködnek.
A könyv lapjain fokozatosan ismerjük meg egyre mélyebben a szereplőket, a történetüket és a lelkivilágukat; illetve követjük nyomon az életüket néhány éven keresztül.
A regény egy történetet mesél el, nem szolgáltat igazságot. Morális kérdéseket feszeget, de nem ad rájuk választ. Az élet értelmét, a halál kérdéskörét boncolgatja és meglehetősen sztoikus elképzelésekre jut.
„Értelme segítségével az ember rádöbbent, hogy van jövő, és minden ember jövője a halál.” „Az umiverzumban nincs értelem. Az emberek ok és cél nélkül születnek. Nincs tervszerűség. Nő a fű, gyerekek születnek. Az ember évezredek óta gyártja hozzá a magyarázatokat; az élet jellempróba; a halál után elnyerjük jutalmunkat, büntetésünket; Isten tervez; Allah édenkertjében szép lány terem mindenkinek; Buddha nirvánáját úgyis megkapja mindenki.” „Az ember megteremtette magának a segítség forrásait ott, ahol nincs segítség, a vigasztalás forrásait ott, ahol nincs vigasztalás.” „A legnagyobb boldogság, ha az ember úgy érzi, hogy egy nagy terv részese.”
Az utódok
A regénye William Golding remekműve. Könyvet olvasva végigkövethetjük, ahogy egy neander-völgyi ősember család a téli szállásáról a nyárira vándorol. Életük a túlélésről szól, melyben segítségükre kiválóan fejlett érzékszerveik, halovány értelmük és közösségi identitásuk szolgál. Egy probléma van: találkoznak a homo sapiensszel.
Golding mesterien ábrázolja az öntudat és értelem első napjainak bukdácsolását és a kommunikáció kezdetlegességét a neander-völgyi ember esetében. Különleges élmény belelátni az ősember világképébe, az életben maradásért folytatott küzdelmükbe („Az élet semmi más, csak pompásan jóllakatott éhség.”) és az érzelmi világukba („Lok megtelt csönddel, az vízzé vált, s hirtelen kicsordult a szemén.”).
Ha szeretnél belelátni valaki lelkébe
Dorian Grey arcképe
A sokat idézett Oscar Wilde könyve fantasztikusan egyedi alkotás. Főszereplője egy gazdag ifjú, akinek szépsége mindenkit magával ragad. Különösképpen egy festőt, aki megfesti szépséges portréját, és ez végtelenül hiúvá teszi Doriant. Azt kívánja, bárcsak soha ne öregedne meg, ráncosodjon helyette a kép, de ő maradjon mindig ilyen fiatal és gyönyörű. Egyik éjjel a kívánsága valóra válik. Amikor Dorian ráébred erre, nem tud ellenállni a csábításnak és a következményekkel mit sem törődve hajszolja az élvezeteket, bűnből bűnbe esik. Az idő telik, Dorian változatlan, a festmény viszont egyre öregebb, csúnyább és gonoszabb, ezért elrejti a világ szeme elől, nehogy fény derüljön lelkének sötét titkaira, nehogy meglássa valaki a „lelke arcát”.
Wilde regénye a világ torz értékrendjére világít rá, ahol minden a külsőségekről szól, és amiért sokan hajlandók bármit feláldozni. A könyv fricskát vet arra a mindegyikünkben ott bujkáló hitre is, hogy a szép emberek biztosan jók is és csak a csúnya emberek lehetnek romlottak.
„Valaki tavaly fölkeresett, hogy fessem le. Nagyon nagy összeget kínált. Nem festettem le. Volt valami az ujjai alakjában, amit utáltam. Most már tudom, hogy egészen igazam volt abban, amit képzeltem róla. Szörnyű életet él. De te, Dorian a tiszta, ragyogó, ártatlan arcoddal és csodálatos, zavartalan ifjúságoddal – nem, semmi rosszat sem hiszek el rólad.” „A bűn az olyasmi, ami ráíródik az ember arcára.”
Öt vallomás
A svéd Ingmar Bergman regénye valódi, személyes történetet dolgoz fel. Anna, a főszereplő fiatalasszony a szerző édesanyja, aki viszonyt folytat a házasságán kívül, melynek teljes története öt négyszemközti beszélgetésen keresztül tárul fel előttünk. Bergman elfogultság és ítélkezés nélkül mutatja be a szülei házasságát és írja meg édesanyjának házasságon kívüli szerelmi életét. Nem foglal állást, nem ad felmentést sem. Puritán őszinteséggel önti szavakba az érzelmeket, gyarlóságokat, szenvedéseket és örömöket. Valóságos képet kapunk az emberi kapcsolatokról és a szerelemről. Rövid, de annál inkább elmélyülős olvasmány.
Ha gyönyörködni szeretnél
Hajnal Badányban
Fekete István lemásolhatatlan gyönyörűséggel ír a természetről, utánozhatatlan elragadtatással az állatokról, de ennél nagyobb őszinteséggel csak az emberekről tud írni.
A Hajnal Badányban egy szerelmi történet, ami nélkülöz minden csöpögős romantikát, pusztán a tiszta, valóságos érzelmek tárulnak elénk. A regény a 19. század második felében játszódik egy malomban, ahol a molnár és felesége nevelik Pannit, a kislányukat. Mígnem egy nap megjelenik egy árva fiú, Matyi, akit befogadnak inasnak. A két gyerek testvérként szereti egymást, majd ahogy cseperednek, a szeretetük lassan szerelemmé formálódik. Tragédiák és megpróbáltatások próbálják elválasztani őket egymástól, de a fiatalok feddhetetlen és nemes érzelmei végül győzedelmeskednek.
Ez a könyv igazi szívmelengető téli olvasmány, ami olyan szép, hogy lehetetlen nem megkönnyezni.
Te milyen könyvet ajánlanál másoknak? Írd meg kommentben!
Tetszett a cikk? Böngéssz a korábbiak között és iratkozz fel a hírlevélre, hogy hétfő reggel egyenesen a postaládádba repüljön a legfrissebb bejegyzés.
Érdekel a pszichológia? Esetleg Te magad is pszichológus, pszichológus hallgató vagy? Szeretnéd minél több emberhez eljuttatni a tudásodat? Legyél az Életfűszerező szakmai tagja! A részletekről bővebben itt tudsz olvasni.