„Itt van az ősz, itt van újra,
S szép, mint mindig, énnekem” – írta vala Petőfi, de biztos vagyok benne, hogy nem mindenki gondolja így.
Az, hogy a nyárból átlépünk az őszbe, egy nagy váltás. Vége a folyamatos napsütésnek, a strandolásnak, annak, hogy számoljuk a napokat a nyaralásig. Újra kezdődik a munka vagy a tanulás mókuskereke, ráadásul sokkal többször kell magunkkal vinni az esernyőnket vagy gumicsizmában elindulnunk reggel. Valljuk be, az ősznek is vannak szépségei, de sokkal kevesebb – szerintem – mint a nyárnak.
Ami „adja magát”
Azzal, hogy az idő is hűvösebb lesz, sokkal kevesebbet vagyunk odakint, gyakrabban gubózunk be otthon és semmi kedvünk kimenni a jó meleg szobából, csak élvezzük az otthon nyugalmát. (Igen, tudom, ez egy kisgyerekes családban vagy egy kollégiumban nem mindig a csendes estékkel egyenlő…) Ilyenkor hajlamosak lehetünk kicsit borúsabban látni a világot és emiatt bal lábbal kelni napokon keresztül. Ami valljuk be, senkinek se kellemes. Se nekünk, se a környezetünknek. Ez azért van, mert azáltal, hogy kevesebbet vagyunk a napon, kevesebb szerotonin termelődik a szervezetünkben. Ez egy neurotranszmitter, ami az idegsejtjeink közötti kapcsolattartásban játszik nagyon fontos szerepet, felelős többek között a jóllétért, érzelmi stabilitásért, öröm érzésének kialakulásáért. Ezért sem meglepő, hogy azoknál, akik depresszióval küzdenek, a szerotonin szint sokszor alacsonyabb.
A másik lehetőség
Az őszi begubózás nem csak „arra lehet, jó”, hogy konstans rosszul érezzük magunkat, hanem arra is, hogy kicsit többet figyeljünk önmagunkra! Tökéletes időszak lehet az önismeret fejlesztésére! Hiszen az önismeret nem olyan, mint egy tanfolyam, amit egyszer elvégzek, a végén kapok róla egy papírt és boldog vagyok, hogy megcsináltam. Az önismeret egy folyamatos tanulás és önmagunkra figyelés. Azért is folyamatos, mert folyamatosan változunk. Gondolj csak bele: ugyanaz voltál a gimnázium elején, mint aki leérettségizett? Én határozottan nem! Rengeteg dologgal találkozunk az életben, ami formál bennünket. Éppen ezért lehet, hogy amit pár évvel ezelőtt gondoltam magamról, az már nem (teljesen) állja meg a helyét.
Azáltal, hogy nincs fesztivál fesztivál hátán, ahol boldogan csápolunk a kedvenc zenekarunk koncertjén és ezáltal kevesebb hatás ér bennünket, könnyebb elmélyülnünk a lelkünkben. Akár csak annyira, hogy egy tea mellett esténként picit lerakod a napi terheket és tudod, hogy az a 10-15 perc azért kell, hogy feltöltődj. Tudom, ez sokszor nem egyszerű, de érdemes megpróbálni! (Itt szárnyaljon a fantáziád, hiszen te ismered legjobban önmagad!)
Ha úgy érzed, az segít, fogj egy füzetet és írd le bele azokat az apró felismeréseket, amikre önmagaddal kapcsolatban jöttél rá! (Akár a már említett esti tea mellett. 😉)
Szép őszt kívánok Neked!
Kata
Ha tetszett ez a cikk, böngéssz a korábbiak között, illetve iratkozz fel a hírlevélre, hogy ne maradj le a jövőbeni cikkekről.
Kapcsolódó cikk: Önismeret | Hogyan mélyítheted el?