Panaszkodni mindenki szeret, nem? Ha nem, akkor mi lehet az oka annak, hogy ha egy rég nem látott ismerőssel találkozunk és megkérdezzük, mi újság vele, 90% az eséllyel hamar eljutunk a panaszáradatig. Főleg, mert mi magyarok nagyon szeretünk panaszkodni. Van is rólunk egy ilyen sztereotípia, nem? De miért van ez így?

Miért jó panaszkodni?

Egyrészt – és ez nem egy elhanyagolható szempont! – valakinek elmondhatjuk ami bánt, esetleg frusztrál bennünket. Hiszen ha valamiről panaszkodunk, akkor az nem egy örömteli esemény. Egy jó nyaralásról soha senki nem fog panaszkodni! Arról, ha nem olyan volt a szállás, mint a képen, vagy egész végig esett – na ezekről már annál inkább!

Amellett, hogy hallgatóságra találunk panaszkodás közben, kiadjuk magunkból a rossz idő miatt érzett frusztrációnkat, ami megkönnyebbüléshez vezet(het). Plusz, könnyen találhatunk valakit, aki hasonló cipőben jár(t), mint mi és adhat tanácsot, de mindenképpen együtt érez velünk. Ami szintén nagyon jó érzés!

Ki panaszkodik?

Mindenki!

Régebben általánosan elterjedt vélemény volt, hogy csak az idősek panaszkodnak. Itt fáj, ott fáj, stb. Egy ismerősöm még azt is mondta egyszer, hogy “Figyeltem. Amikor találkozom egy idős ismerősömmel és megkérdezem, hogy van? 3… 2… 1… éééés, elkezd panaszkodni!”

De szerintem ez nem igaz! Korosztálytól, iskolai végzettségtől és nemtől függetlenül, mindannyian szoktunk panaszkodni. Ha nem is vagyunk “krónikus panaszkodók”, néha-néha bizony előfordul, hogy valami nagyon kiveri nálunk a biztosítékot és ilyenkor bizony pereg a panaszáradat.

Ez addig nem is baj, amíg tudatában vagyunk annak, hogy most elpanaszpoljuk a bánatunkat és amíg nem válik állandó kísérőnkké a panaszkodás.

A krónikus panaszkodók

Tudod, itt azokra az embertársainkra gondolok, akiknek elkerülhetetlen jellemzője a panaszkodás. Akiktől ha megkérdezed, mi újság?, főleg azt fogod megtudni, hogy mi a rossz, de az, hogy mondjuk a gyerek bizonyítványa nagyon szép lett, csak a végén derül ki.

Ez nem egy optimális állapot, igaz? Hiszen ha a panaszkodás állandó társunkká szegődik, csak arra fogunk fókuszálni, mi a rossz. Nem arra, hogy milyen szép a kert, egész nyaralás alatt jó volt az idő és királyul lehetett strandolni vagy, hogy a bizonyítvány a lehető legjobb lett.

De mi ezzel a baj?

Egyrészt, a konstans panaszkodás egy állandó negatív állapotban tart bennünket és egy idő után már akkor sem fogjuk észrevenni a jó dolgokat magunk körül, ha óriásplakáton hirdetik őket az orrunk előtt. Másrészt, így, elrontjuk a körülöttünk lévők kedvét is, hiszen ha savanyú képpel mászkálunk a Balaton parton, a többieknek is sokkal nehezebb lesz jól érezniük magukat. Olyan ez, mint egy nagy fekete felhő, ami a rajzfilmekben a szereplők feje felett lebeg. Szóval nem csak a saját magunk, hanem a közvetlen környezetünk hangulatának, lelkének sem tesz jót hosszú távon. Plusz, kis szereti állandóan azt hallgatni, mi a rossz? Így a barátok, végső esetben családtagok is eltávolodhatnak tőlünk.

Hogyan tudsz kevesebbet panaszkodni?

Próbáld meg megfigyelni, hogy amikor valaki felteszi a hogy vagy? kérdést, mi a válaszod rá. Mit mesélsz el? A jót vagy a rosszat? Ha a rosszat, akkor miért azt mondtad el? Általában panaszkodni szoktál vagy csak nagyon ritkán?

Ha ezek után arra jutottál, hogy hajlamos vagy panaszkodni és szeretnél ezen változtatni, akkor próbálj meg tudatos lenni ilyen szituációkban. Ne aggódj, ha nem megy egyik pillanatról a másikra! Már az is hatalmas dolog, hogy felismerted és változtatni szeretnél! Nyugodtan leállíthatod magad, hogy “bocsánat, már megint csak panaszkodom” és egy örömteli dolgot kezdesz mesélni helyette.

Nap végén tudatosíthatod is magadban – ha az segít, írd le nyugodtan – mi minden jó dolog történt veled aznap. Például: “igaz, hogy a szálláson nekem nem ízlett a mai reggeli, de csodás időnk volt és így egész nap tudtunk strandolni!”

 

Összességében, ha időnként, amikor nagyon nyomja valami a lelkünket és kipanaszkodjuk magunkat, akkor az segíthet megkönnyebbülni és javíthat is a közérzetünkön. Viszont ha állandó szokásunkká válik a panaszkodás, akkor a saját és a környezetünk mindennapjait is megnehezíthetjük.

Kata

Iratkozz fel az Életfűszerező hírlevelére, hogy elsőként értesülj a legújabb cikkekről, podcast epizódokról és mindenről, ami Életfűszerező!

Érdekel a pszichológia? Esetleg Te magad is pszichológus, pszichológus hallgató vagy? Szeretnéd minél több emberhez eljuttatni a tudásodat? Legyél az Életfűszerező szakmai tagja! A részletekről bővebben itt tudsz olvasni.