testi-lelki egyensúly
pesszimizmus | hogyan szabadulj meg tőle?

Országon belül biztosan, de nemzetközi viszonylatban is hírhedtek a magyarok a pesszimizmusukról. Erről a mérhetetlen negatívitásról pedig szeretünk is keseregni. 😀 Viccet félretéve, fontos körüljárni a pesszimizmus témakörét, mert a fokozott negatív gondolkodás olyan faktorokkal jár együtt, mint az alkoholizmus és az öngyilkosság magas aránya, az élettel való elégedettség alacsony szintje vagy a szomatikus, illetve mentális megbetegedésekre való fogékonyság, továbbá a betegségek esetén jelentkező lényegesen lassabb gyógyulás.

Milyen a pesszimista gondolkodás?

A pesszimizmus olyan gondolkodási hibákban nyilvánul meg, mint a katasztrofizálás vagy az általánosítás. A pesszimista meg van róla győződve, hogy a világban csak rossz dolgok történnek, a tragédia állandó, ellenben az örömteli események múlandók (már ha egyáltalán észreveszi őket). Egy hiba vagy egy negatív esemény kapcsán mindjárt a legrosszabbra gondol és ezt kiterjeszti, általánosítja. Egy rosszul sikerült vizsga után hülyének tartja magát az egyetemhez és azt gondolja, hogy ki fog bukni, soha nem lesz diplomás ember, ami miatt rossz körülmények között kell majd tengetnie sanyarú életét.

Legyen mindenki optimista?

Ha jellemzőnek érzed magadra a pesszimizmus gondolkodási hibáit, jogosan merülhet fel benned a kérdés, hogy hogyan tudnál ezektől megszabadulni és helyette inkább optimistán gondolkodni.

Azonban elárulok egy titkot: nem biztos, hogy az optimizmussal sokkal többre viszed.

Na de miért nem?

A végletesen optimista ember ugyanolyan életképtelen tud lenni, mint a végletesen pesszimista. Hiszen ő arról van meggyőződve, hogy mindig minden jól alakul, egy rossz dolog után sok jó következik, neki minden sikerül, az idő mindent megold, stb. És míg a pesszimistát megbénítja a kudarcok előrevetítése, az optimista ember azért nem cselekszik, mert abban bízik, hogy majd minden megoldódik magától. Viszont ez közel sincs így.

Mi tehát az arany középút?

Nemrégiben a pszichológusok megállapították egy egészséges pesszimista gondolkodás létezését, ami a defenzív pesszimizmus.

A defenzív pesszimista végiggondolja a probléma lehetséges negatív következményeit és kimeneteleit, viszont mindegyikre megoldást is gyárt, tehát sokkal jobban felkészül a probléma megoldására, mint a végletesen pesszimista vagy akár az optimizmussal megáldott társa. Az eredményességet nézve tehát sokkal valószínűbb, hogy a defenzív pesszimista viszi a legtöbbre.

Én azonban azt javaslom, hogy lépjünk ki egy kicsit az optimizmus-pesszimizmus dimenziójából és nézzük inkább a dolgot aszerint, hogy hova helyezzük a kontrollt.

A mit? – kérdezed.

Külső kontroll versus belső kontroll

Megkülönböztetünk egymástól külső és belső kontrollt aszerint, hogy hogyan vélekedünk arról, hogy mennyi befolyásunk van az életünk alakulására. Azok az emberek, aki abban hisznek, hogy valamilyen külső erő alakítja a sorsukat, legyen az valamilyen felsőbb hatalom vagy a véletlenek láncolata, külső kontrollal rendelkeznek és úgy gondolják, hogy nem sokban tudják alakítani az életüket, vagy ha mégis, hosszútávon lényegtelen a hatása. Azonban azok, akik belső kontrollal rendelkeznek, tisztában vannak a saját én-erejükkel, azaz azzal, hogy aktívan tudnak tenni az életük jobbá tétele érdekében.

Ha most visszalépünk az optimizmus-pesszimizmus dimenziójába, láthatjuk, hogy mind a végletesen optimista, mind a végletesen pesszimista ember külső kontrollal rendelkezik. Az előbbi arról van meggyőződve, hogy minden elrendeződik majd, míg az utóbbi arról, hogy mindenképpen történik valami rossz, aminek neki nincs ráhatása. Az eredmény azonban ugyanaz: nem gondolják azt, hogy alakítani tudják a sorsukat.

Ellentétben velük a defenzív pesszimista, bár azt gondolja, hogy bármikor történhet valami rossz, felkészül ezekre az eseményekre, mert tudja, hogy van ereje az elkerülésükhöz és az alakításukhoz.

Mit tegyél, ha zavar a túlzottan negatív hozzáállásod?

Hála

Minden nap reggel és/vagy este írj össze három dolgot, amiért hálás vagy. Ha következetesen energiát fektetsz a hála gyakorlásába, hosszútávon megtapasztalod az eredményét és sokkal könnyebben veszed észre a jó dolgokat az életedben.

Mindefulness

Gyakorold a tudatos jelenlétet. Válassz ki egy-két olyan tevékenységet a napodból, amit nagyon szeretsz, például a reggeli kávé illatát, a munkából hazafelé való sétálást vagy az esti meseolvasást a gyerekeiddel. Amikor ezeket a tevékenységeket végzed, ügyelj arra, hogy teljesen megéld a jelen pillanatot, a gondolataid ne a múltban vagy a jövőben kalandozzanak. Ha már magabiztosan tudod gyakorolni a tudatos jelenlétet a kedvenc cselekvéseiddel, kezdj el áttérni a semlegesekre, apránként bevezetve őket, kezdve például a fogmosással vagy valamilyen másik aprósággal.

A mindfulness gyakorlása hosszútávon hozzásegít ahhoz, hogy ne rágódj a múlton és ne gyárts katasztrófa-terveket a jövőre.

Egy negatív, egy pozitív

Ha panaszkodáson kapod magad valamilyen apróság miatt, például az esős időjárás vagy a lassú forgalom miatt, a negatív gondolat mellé rögtön csapj hozzá egy pozitívat is. Például “esik az eső, de milyen jó eső utáni illat lesz majd” vagy “már megint óriási a forgalom, de legalább végig tudom hallgatni a kedvenc podcast-em”.

 

Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal, illetve böngéssz a korábbiak között is.

Iratkozz fel az Életfűszerező Hírlevél listájára és értesülj elsőként az újdonságokról.

A feliratkozással kijelented, hogy elolvastad és megértetted az adatvédelmi szabályzatot.

close

Iratkozz fel az Életfűszerező Hírlevél listájára és értesülj elsőként az újdonságokról.

A feliratkozással kijelented, hogy elolvastad és megértetted az adatvédelmi szabályzatot.

2 Comments
Csilla Kovács

De jó, érdekes téma!
Almási Kitti Bátran élni c. könyvében olvastam a kognitív torzításokról, szerintem azok is ide kapcsolódhatnak.
1. Az egyik ilyen kognitív torzítás a korai következtetés, amikor pl. azt mondjuk, hogy Biztos rossz lesz az idő a nyaraláson, mert tavaly is esett.
2. Negatív szűrés: csak a rosszat látom meg (ezt te is említetted, csak máshogy nevezted).
3. Túláltalánosítás: egyszeri esemény után azt gondolom, hogy mindig így lesz.
4. „Kell” általánosítások önmagam felé.
5. Katasztrofizálás (ezt is elmondtad).
6. Fekete-fehér gondolkodás: ha csak a 100% jelent eredményt.
7. Felnagyítás/lekicsinylés.
8. Pozitívumok figyelmen kívül hagyása (pl. a sikerem a szerencsén múlt).
Én ezeket le is írtam magamnak, mert sajnos mindet tapasztaltam már magamon, néha nem árt az emlékeztető.

annaréka

Abszolút ide kapcsolódnak, nagyon jó, hogy leírtad őket😊

Leave A Comment