Jelen cikk a sématerápia szemléletében íródott. Megtudhatod, hogy mik azok a sémák, hogyan alakulnak ki és milyen módon befolyásolják az életedet. Ha elő szokott fordulni veled, hogy hasonló hibákat követsz el újra és újra, vagy egy életterületen folyton szabotálod magad, érdemes elolvasnod.
Mik azok a sémák?
A sémák gondolatok rendszerezett összessége, amik meghatározzák hogyan látjuk a világot, ezáltal befolyásolják az érzelmeinket és viselkedésünket. A sémák lényegében a korábbi tapasztalataink gyűjteménye, amik alapján könnyebben boldogulunk a világban. Hiszen nem kell minden új helyzetben kitalálni, hogy mihez kezdünk, hanem a hasonló élményeink alapján már tudjuk.
Ez mind szép és jó, de akkor mi okozza a problémát?
Maladaptív sémák
A probléma az, hogy a korábbi tapasztalataink nem mindig hasznosak egy másik hasonló helyzetben, ugyanis sok esetben torzítják a valóságot. Ezeket hívjuk maladaptív sémáknak (amikre a későbbiekben sokszor csak sémaként fogunk hivatkozni). Úgy kell elképzelni, mint egy színes szemüveget, ami nem valós képet mutat a környezetünkről, hiszen például minden pirosas árnyalatban játszik. Emiatt téves gondolataink születnek egy adott helyzetről, amik legtöbbször kellemetlen érzésekkel járnak; majd hogy ezektől a rossz érzésektől megszabaduljunk valamilyen hátrányos viselkedést választunk.
Hogyan alakulnak ki a sémáink?
Ahogy az előző cikkünkben említettük, öt alapvető érzelmi szükséglettel születünk (biztonságos kötődés, autonómia és kompetencia, érzések és szükségletek szabad kifejezése, spontaneitás és játék, reális keretek és önkontroll), amik betöltése kiemelten fontos a szüleink/nevelőink részéről. Amennyiben ezen szükségletek nem megfelelően betöltöttek, kialakulhatnak hozzájuk kapcsolódó maladatív sémák. Azonban nemcsak a szülőkön múlik, hogy lesznek-e káros sémáink. Érhetnek olyan környezeti hatások, amiktől ők sem tudnak megvédeni minket (pl. halál, háború, éhezés, erőszak). Illetve a sémák kialakulása nem feltétlenül a szülők szándékosságából vagy elhanyagolásból fakadnak. Könnyen lehet, hogy ők a legjobb tudásuk szerint cselekednek, de az mégsem a legjobb a fejlődésünknek (pl. sírni hagyni a gyereket).
Tehát megszületik a kisgyerekben egy érzelmi szükséglet, például a biztonságos kötődés iránt. Ha ez nem kerül (megfelelően) betöltésre, mert mondjuk az apja folyton dolgozik és nincs rá ideje, az anyja pedig nagyon el van foglalva a beteg testvére gondozásával, kialakul egy téves hiedelem, például, hogy „nem vagyok fontos másoknak”. Kezdetben a kisgyerek mindent megpróbál, hogy kötődni tudjon a szüleihez, aztán megtalálja azt a megküzdést, ahogyan el tudja kerülni az elhagyatottság érzését. A megküzdés stílusa függ a gyermek veleszületett temperamentumától (például hogy mennyire visszahúzódó), illetve függ a szülei megküzdési kísérletekre adott reakciójától. Például megtanulja, hogy úgy tudja elérni azt, hogy az anyja szeretetet mutasson ki felé, ha ő is segít a testvére gondozásában. Így kialakul egy olyasmi -nem feltétlenül tudatos- hiedelem, hogy „akkor vagyok szerethető, ha másokról gondoskodok”.
Gyermekkorunkban a családunk jelenti a világot. Tehát azt tanuljuk meg (és ez szintén nem egy tudatos tudás), hogy amilyen a családunk, olyan a világ. A fenti példánál maradva, ha a családom nem nyújt szeretetet, csak akkor ha először én vagyok gondoskodó, ezt fogom hinni a világról is. És bumm, készen is van a maladaptív sémám.
Hogyan befolyásolják az életünket a sémáink?
A maladaptív sémák minden szinten befolyással bírnak ránk. Első lépésben torzítják a valóság észlelését, emiatt az alaphiedelmeinknek megfelelő gondolatok alakulnak ki bennünk. Ennek következtében hatnak az érzelmeinkre is, általában véve negatív hangulati állapotot teremtve. Végül befolyásolják a viselkedésünket is, hiszen megpróbálunk úgy cselekedni, hogy megszabaduljunk a kellemetlen érzelmektől.
Folytassuk a fenti példát. Felnőtt a kisgyerek. Mivel a környezetét az alapján szemléli, hogy hol tud segíteni, hol tud gondoskodni, hogy szeretetet, elfogadást kapjon, könnyen elképzelhető, hogy valamilyen segítő szakmában köt ki vagy magára vállalja a beteg testvére vagy egyéb rokonok ápolását. Az is lehet, hogy olyan társat talál magának, aki ápolásra szorul. Akármibe is kezd az életben, a végén mindig ő lesz az, aki másokról gondoskodik. Ezzel alárendelődik a sémájának, akaratlanul megerősíti azt.
Az is lehet, hogy tudattalanul, de próbál ellenállni a sémájának. Elkerül minden kapcsolatot, hogy ne kelljen másokról gondoskodnia. Ebben az esetben viszont azt éli meg, hogy nincsenek tartalmas kapcsolatok az életében. Tehát ugyanúgy fenntartja a sémát képező alaphiedelmet, hogy ő nem szerethető, ő nem fontos másoknak.
Harmadik eshetőség, hogy megpróbálja kompenzálni -szintén tudattalan módon- a sémáját. Viszont mivel nem tudja hol van az egészséges a határ a másokról való gondoskodásban, átesik a ló túloldalára és senkiről nem gondosodik semennyire, esetleg még elutasító is. Ezzel a megküzdéssel szintén a séma fennmaradásán dolgozik, hiszen nehezen szerethető egy olyan ember, aki képtelen bármiféle áldozatot hozni másokért.
A fentiekből látható tehát, hogy egy-egy alaphiedelem mennyire erősen tudja irányítani az életünk menetét.
Hogyan segít a sématerápia?
A sématerápia segít „újrahuzalozni az agyunkat”. A folyamat során a célunk, hogy a kialakult hiedelem-rendszerek, azaz a maladaptív sémák felbomoljanak és új, a valóságnak megfelelő sémák alakuljanak ki. Ennek eléréséhez három szinten dolgozunk.
Egyrészt változást kell elérni kognitív szinten, azaz a gondolatok szintjén. A sématerápia során megtanulod felismerni a gondolati torzításaidat, megismered az alaphiedelmeidet. Megérted a kialakulásukat és megtanulod folyton emlékeztetni magad arra, hogy kétségbe vond a realitásukat. Másrészt változást szeretnénk az érzelmek szintjén is. Fontos, hogy ne csak tudd, hogy mik a reális gondolatok, de úgy is érezd magad. Feldolgozzuk a traumatikus emlékeket és a jelenben is betöltjük az érzelmi szükségleteket. Végül, de nem utolsósorban, célunk a viselkedés megváltozása is. Megtanulod, hogy mi az a megküzdő viselkedés, amivel nem megerősíted a sémáidat, hanem gyengíted azáltal, hogy bebizonyítod az ellenkezőjüket. A viselkedésváltozásra való törekvés hozzájárul ahhoz is, hogy mind kognitív, mind érzelmi szinten is megcáfolódjanak a sémáid. Megtanulod elkerülni azokat a csapdákat, amikbe eddig beleestél. Megtanulod betölteni és betöltetni az érzelmi szükségleteidet.
Az eddig tárgyalt esetnél a sématerápiás munka fő célja az lenne, hogy az egyén ki tudjon alakítani olyan kapcsolatok az életében, amikben pusztán önmagáért szeretik, nem attól függően, hogy mennyire odaadó másokkal szemben. A folyamat során megtanulná felismerni a gondolati torzításait („csak akkor vagyok szerethető, ha másokról gondoskodom”), a korai tapasztalatai feldolgozásával eljutna odáig, hogy elhinné, önmagáért szerethető. Megtanulna olyan emberekkel kapcsolatba kerülni, akik nem a gondoskodót látják benne, hanem a szerethető partnert, barátot; és ezen kapcsolatok által megerősödne benne, hogy ő valóban szerethető.
Összefoglalás
A cikkből megtudhattad, hogy a maladaptív sémák a korai tapasztalataink nyomán kialakult hiedelmeknek az összessége, amik kellemetlen érzéseket okoznak és hátrányosan befolyásolják a viselkedésünket. Ha nem dolgozunk a sémáink ellen, fennmaradnak, hiszen minden viselkedésünkkel megerősítjük őket. Ezért követjük el újra és újra ugyanazokat a hibákat, esünk bele ugyanabba a csapdába, jövünk össze ugyanolyan emberekkel, kerülünk ugyanolyan toxikus környezetbe mindig és mindig. A megoldást a sématerápia jelentheti, ahol célzottan a maladaptív sémáinkkal vesszük fel a harcot.
Amennyiben érdekelnek hasonló cikkek, iratkozz fel az Életfűszerező Magazin hírlevelére az oldal alján, ugyanis a későbbiekben még több olvasmánnyal jövök sématerápia témában.