Pedig a sírás egy teljesen természetes és NORMÁLIS érzelmi reakció, amivel örömünket vagy bánatunkat fejezzük ki. Amikor sírunk, az átlagosnál jóval több könny termelődik a könnymirigyeinkben, mint amennyi fel tud szívódni. Igen, könny folyamatosan termelődik, feladata, hogy ellássa tápanyagokkal és nedvesen tartsa a szaruhártyát, megelőzve ezáltal a kiszáradását. Ennek a könnynek az összetétele kicsit más, mint a síráskor termelődőé.
Miért is sírunk?
Kiválthatja fizikai inger, mondjuk hajmosás közben belekerül a sampon a szemünkbe vagy nekünk kell megpucolni a hagymát az ebédhez. De az érzelmeink is nagy hatással vannak a könnytermelésünkre. Ha a sírásra gondolunk, leginkább negatív dolgok jutnak eszünkbe, mint például a gyász, de ki ne sírta volna már el magát örömében?
Egy, az amerikai Yale Egyetemen nem olyan régen megjelent tanulmány szerint, ha örömünkben elsírjuk magunkat, könnyebben meg tudjuk őrizni az érzelmi egyensúlyunkat, mivel egy erős pozitív töltettel rendelkező helyzettel így ki tudunk egyensúlyozni egy erősen negatív élményt, mondjuk szorongást, dühöt vagy félelmet. Ezt az érzelmi egyensúllyal kapcsolatos elméletet látszik alátámasztani, az a tény, hogy a könny, amit ilyen estekben hullatunk, magas prolaktin tartalmú. A prolaktin a női ciklus és a szoptatás szabályozásán kívül a hangulatszabályozásban is fontos szerepet játszó hormon.
Mégis gyakrabban fordul elő, hogy rossz kedvünkben tör ránk a sírhatnék. Ilyenkor is egy erős érzelem lesz úrrá rajtunk, például a düh, szorongás vagy szomorúság. Egy másik elmélet szerint ezekben az érzelmekben az a közös, – azon kívül, hogy egyik sem túl pozitív – hogy tehetetlennek érezzük magunkat velük szemben és ennek a tehetetlenségnek a következménye a sírás. Ezt a tehetetlenség nem tudatosul bennünk, de a sírás után mégis oldódik. Ki ne könnyebbült volna meg egy kiadós sírás után?
Mégis, ritkán szoktunk sírni.
Lehet, hogy csak nekem vannak rossz tapasztalataim, de általában két féle reakció szokott érkezni, ha valaki nem a szobája magányában pityeredik el:
- ,,Ne sírj! Nem érdemes.”
- A másik: „Ne legyél már hisztis!” vagy ennek enyhébb formája a „jajj, már megint olyan érzékeny vagy!”
Akármelyiket is kapjuk, egyik sem ösztönöz arra, hogy fel merjük vállalni, hogy most éppen minden rossz és már baromira elegünk van.
De miért is van ez?
Aki sír, arról feltételezzük, hogy valami baja van. És valljuk be, ez azért ijesztő. Emellett sokak fejében az a kép él, hogy aki sír, az gyenge és kiszolgáltatott. Ami nem igaz! Gondold csak végig! Ha elfogadod, hogy most egy kiadós sírásra van szükséged, akkor képes vagy szembenézni az érzéseiddel, ezáltal könnyebben fel fogod tudni dolgozni őket.
Hogyan segíthetsz?
Szerintem ilyenkor az a legcélravezetőbb – és ezt úgy mondom, hogy közben arra gondolok, nekem mi lenne a legjobb, mert nyilván magamból indulok ki – ha megkérdezzük a síró illetőt, hogy tudunk-e neki segíteni vagy szeretne-e beszélni arról a dologról, ami miatt sír. Aztán majd a válasz függvényében cselekszünk. Ha nem szeretné elmondani, még megkérdezhetjük, hogy azt megengedi-e, hogy megöleljük? Ezzel is ki tudjuk fejezni támogatásunkat.
Elsősorban nem az a fontos, hogy mindenki minél hamarabb megint „normálisan” viselkedjen, hanem az, hogy aki éppen szomorú vagy dühös, ki tudja sírni magát és utána jobban érezze magát. Tudom, hogy ez nem könnyű, de szerintem megéri megpróbálni!
Kata
Te mit gondolsz a témáról?
Van valamilyen bevált „trükköd”, hogy segíts valakin, aki sír?
Iratkozz fel az Életfűszerező hírlevelére, hogy első között értesülj az új cikkekről, podcast epizódokról és minden másról, ami Életfűszerező. 🙂