Régi bölcsesség, hogy „nézd meg az anyját, vedd el a lányát!”, amelyre gyakran legyintünk, rosszabb esetben felháborodunk. Főleg akkor, ha ellentétek vannak a családi és a saját értékeink között. Nézzük, miért olyan igaz ez a mondás?
Gyermekkori minták
Életünk első szakaszában, mielőtt még tudnánk beszélni, elsajátítjuk a preverbális mintákat. A nárcisztikus időszakban (amely természetesen nem azonos a nárcisztikus személyiségzavarral) a csecsemő szimbiotikus kapcsolatban él az anyjával, nem tudja magáról, hogy ő önálló személy, mindent magának hisz – az anyát is. Mivel nincsenek eszközei rá, hogy önmagát megnyugtassa, teljes mértékben a gondozójára szorul. Kapcsolódási mintát tanul aszerint, hogyan viszonyul hozzá az édesanyja: reagál-e az igényeire, felveszi-e, rámosolyog-e, stb. Amennyiben a gyermekben nem alakul ki a biztonságos kötődés a szülő felé, ez társas kapcsolataiban is megnyilvánul (a kötődés jellege szerint ellenségességben vagy visszahúzódásban).
A gyermekkorban tovább haladva, az azonosulás időszakában a családtagok viselkedése alapján képezzük le szerepmintáinkat. Azt illesztjük az agyunkba alapprogramként, hogy apa mondjuk folyamatosan azt mondja, hogy anya mindenhez hülye, vagy anya kizárólagos kommunikációs csatornává válik a gyerekek és apa közt. Leképezzük problémamegoldási, konfliktuskezelési stratégiáikat, a játszmáikat. A kötődési és szerepmintáink tudattalanul működnek és mutatkoznak meg a kapcsolatainkban.
Identitás
A párkapcsolat megtanulásától a játszmákig című tanulmányában dr. Bagdy Emőke megfogalmazásában „az önazonosság az a tudás, hogy én ilyen vagyok, a mély elköteleződés és belső meggyőződés szintjén.” Nem mindegy, hogy egy bontakozó párkapcsolatba milyen identitástudattal érkezünk – ismerjük-e saját működésünket, határainkat, igényeinket. Szeretjük, tiszteljük-e magunkat, elfogadjuk-e gyengeségeinket. Akkor tudjuk a másik felé pontosan kifejezni az érzéseinket, elvárásainkat, ha saját magunk számára is világos, milyenek vagyunk, mit akarunk. A felnőttkorba lépve sok ember megfogalmazza magában, hogy „Na én ezt tuti, hogy máshogy fogom csinálni, mint a szüleim!” Na de hogy? Persze, máshogy. De azt az új stratégiát kidolgozni rendkívüli tudatosságot és hosszú időt igénylő folyamat. Gyakran a legnagyobb odafigyelés ellenére azon kapjuk magunkat, hogy ideges, türelmetlen pillanatainkban a szüleink szavai ugranak a szánkra.
A párkapcsolat építése
Mindkét fél az otthonról hozott kis csomagjával érkezik, ahol a két eltérőből kell egy harmadik „közöset” kialakítani. A párkapcsolat akkor tud jól kiteljesedni, ha mindkettőjük identitása, önértékelése stabil, kialakul a bizalom, a felek a konfliktusokat együtt, konstruktívan tudják megoldani, egymást támogatva tudnak működni. Ha az egyikük, vagy egyik sem rendelkezik stabil önértékeléssel, azonnal elbillen a mérleg nyelve, a kapcsolat sérül. Senkit nem lehet megváltoztatni! Időpocsékolás arra várni, hogy a párunk átformálódjon mellettünk.
Sajnos kevés idilli családból érkező, optimális körülmények közt felnövekvő ember van. De ez nem jelenti azt, hogy emiatt nem alakíthatunk ki soha boldog párkapcsolatot!
Elfogadni a kapottat
Az ember akkor tud ön-azonosan békébe kerülni önmagával, ha elfogadja a családját. Értékeli, észreveszi a jó dolgokat, megbocsátja a rosszakat. A szüleinket, testvéreinket kapjuk, ahogy ők is minket. Csak azzal a tudattal lehet tovább menni, hogy a szülők a saját képességeik szerinti maximumot próbálták adni. Ez rossz mintázatok, alacsony önértékelés, vagy bármilyen elakadás miatt lehetett nagyon kevés. Talán csak nem volt elég idejük, mert sokat dolgoztak. Vagy nem volt türelmük, mert nem rendelkeztek jó megoldási mintákkal, ezért mindig idegeskedtek. Nem ez a lényeg. Hanem az, hogy felismerd, megbocsáss és tovább tudj lépni a hiátus és a harag érzésén! Ez az első lépés afelé, hogy saját tudattalanul vagy tudatosan elkövetett múltbéli hibáidat is realizáld, el tudd fogadni, feloldozást nyerj. Vedd észre magadban a potenciáljaikat! Dolgozz a negatív mintáidon!
Akármilyen családi hozadékkal rendelkezel, lehetőséged van a fejlődésre, a tudásra, saját kiteljesedésedre. Sok esetben a változáshoz nélkülözhetetlen a terápiás segítség is. Az életed csak a tiéd és te választod meg, hogyan éld. Az önmagunkon való belső munka az, ami elvezet a megfelelő párkapcsolat kialakításához.
Amennyiben érdekelnek hasonló cikkek, iratkozz fel az Életfűszerező Magazin hírlevelére az oldal alján, ugyanis a későbbiekben még több olvasmánnyal jövök családdal kapcsolatos témában.